Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: Területiség és joghatóság. A rendi gondolkodásmód alapdimenziói Bruck an der Leitha és Moson vármegye konfliktusai tükrében (1556-1848)

ARRABONA 2009. 47/1. TANULMÁNYOK ki, amely mindig arra a megállapításra jutott, hogy Brucknak fizetnie kell. Bruck ilyenkor tartozása egy részét rendezte, egyben haladékot kért, majd minden maradt a régiben.22 Arra is van példa, hogy maguk az osztrák felsőbb hatóságok tanácsol­ták a városnak az adófizetés megtagadását.23 A város taktikája a megye interpretációjában az volt, hogy „ellenszegüléseit [...] folyamodási alakban tüntette ki”,24 s így a kormányszerveknél nem egyszer si­került időt nyernie, sőt, akár bizalmat is ébresztenie ügye iránt. A vármegye számára azonban ilyenkor is egyértelmű volt, hogy csupán adóját és egyéb közterheit pró­bálta „folyamodás, óvástétel, ellenszegülés, a’ fizetésben való késedelmesség, ’s más minden kigondolható utakon” lerázni.25 Moson vármegye ezzel szemben a „Törvé­nyek szavait [... ] mindenkor valódi értelmökben vette”, amit utólag szemlélve leg­főképpen az támaszt alá, hogy a helytartótanács és az uralkodó leiratai mindenkor a vármegyének adtak igazat.26 Az adómentesség érdekében alkalmazott brucki ér­velés egyik visszatérő eleme az volt, hogy „nem bizonyos az, hogy abban [mármint az 1556-os királyi engedélyben] az azon időben nem is létezett katonai s házi adó értetett-e”, vagy csak az, melyet a zászlósurak kivételével a nemesek a haza védel­mére fizettek?27 A vármegye szerint ez nem kérdés, a királyi engedély egyértelműen fogalmaz: Újfalu a megye joghatósága és portiális állománya alá tartozik.28 Mivel birtokát királyi hozzájárulás mellett nyerte, a város 1753-ban azzal a ké­relemmel fordult a megyéhez, hogy az adó alól kapjon felmentést, egyben magát „a’ Megyebéli Nemesség sorába béiktattatni kérte”.29 Mint Csepcsányi Gábor jogértel­mezéséből kiviláglik, Bruck kollektív nemesként, azaz magyarországi szabad királyi városként tekintett önmagára.30 Csepcsányi azonban magyarázatában jelzi, hogy ami­kor az úrbéres népesség adót fizet, azt senki nem értelmezi a nemesi adómentesség csorbításaként; a jobbágyok bár maguk művelik birtokukat, az valójában nemesi bir­tok. Brucknak így, még ha elismerten magyarországi nemes is lett volna, a magyar­­országi, adózó státusú telkei után adót kellett volna fizetnie; nemesség hiányában vi­szont ez egyáltalán nem is lehetett kérdés.31 Az adófizetés megtagadása az 1780-as években újra állandó viszályforrás lett, melyet a megye végrehajtás útján kívánt meg­oldani, a város pedig az uralkodónak írt felirattal kivédeni. A felhalmozott tetemes tartozást a megye a vendégfogadó zár alá helyezésével igyekezett behajtani.32 Az adóvita mellett már erre az időszakra is van adat arra, hogy az útjavítás és a katonatartás is a problémás ügyek közé tartozott. E két területen a konfliktus inkább elvi síkon zajlott, gazdasági jelentősége szimbolikus volt. A katonatartás összege 1791-ben csupán 21 ft 32 krajcárt tett ki,33 ekkora volt az az összeg, mellyel a város évente megváltotta a beszállásolást, míg az útjavításból egy 120-150 ölnyi szakasz (1819-ben: 500 öl)34 volt a penzuma. Bruck természetesen mindkét terhet sérel­mezte,35 mely panaszokat a vármegye azzal hárított el, hogy az 1556-os törvénycik­kelyek „világos tartalma szerént tartozik ez Országban lévő Birtokára nézve nem csak adózni, hanem minden nyilván való terheket is úgy mint más adózók viselni”.36 Újfalu — az 1840-es években 133 lakos37 — után Brucknak emellett még 1 újoncot kellett állítania, amire szintén nem volt hajlandó, sőt a magyar oldalon élő lakosairól külön anyakönyvet sem vezetett,38 amivel a helytartótanács rosszallását is kiváltotta.39 A vármegye „a’ viszálkodások illy özönében” sérelmeit már 1802-ben az or­szággyűlés elé vitte,40 de gyors döntésre nem számíthatott. Kérelme folyományaként annyi történt, hogy a király az ország vitás határszakaszait vizsgáló bizottság fel­116

Next

/
Oldalképek
Tartalom