Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Brauer-Benke József: A peremgyűrűs furulya
X BRAUER-BENKE JÓZSEF A PEREMGYŰRŰS FURULYA Brauer-Benke József A PEREMGYŰRŰS FURULYA A furulya szavunk legkorábbi írásos említése 1636-ból származik Geleji Katona István ajánló levelének egyik passzusában, az Öreg Graduál-Ъап „...amit amaz vizes, vagy etzetes, vagy penig büdös bor áruló hamis kortsomárosok, akik hegedűst, vagy furollyást fogadnak a pintzejekhez...” (Szabolcsi 1959, 221.) A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára a furulya szavunk legkorábbi írásos emlékének Geleji Katona István 1647-es a Váltság titka II. kötetének 1317. oldalán található utalást tartja. (TESZ 1967, 991.) Az erdélyi nyelvjárási hangutánzó eredetű szó a vlach pásztorok nyelvéből terjedt el, és valószínűsíthetően Petőfi Sándor révén került be az irodalmi nyelvbe. Eredetileg hangutánzó szó jellegére bizonyíték Gvadányi József Dónishoz írt levelezésének 20. oldalán található: „Flótán furugláltál”. Szarvas-Simonyi 1890, 1006.) Az említett szótár az északi és keleti területekről szármáz ó fuj era, fúrója változat szlovák nyelvből való átvételét is valószínűsíti. (TESZ 1967, 992.) Megjegyzendő, hogy a szlovák nyelvben a fujera névvel a csak a Zólyom megyei Gyetva környékén honos kiegészítő fúvókával ellátott három ujjnyílásos, hosszú, magrésfurulyát illetik. A kisebb méretű, hat ujjnyílásos magrés furulyák elnevezése pístaly, amely a lengyel piszczalki - furulya elnevezéssel rokonítható. A furulya elnevezés a lengyel nyelvben is megtalálható a fujera beskidszkie hangszer nevében, amely egy 82 cm hosszú, ujjnyílások nélküli magrés furulya, és amint azt a neve is mutatja a Beszkidekben vagyis a Kárpátok lengyelek által lakott részén elterjedt furulyatípus. Domokos Pál Péter szerint a moldvai csángóknál fennmaradt szültü vagy süvöltő „furulya” jelentésű szó a mari (cseremisz) népcsoportnál sijaltös nevű két ujjnyílásos furulya elnevezéssel rokonítható. (Domokos 1963, 282.) A hangszer felépítése és játéktechnikája miatt Ernst Emsheimer szintén kimutatja a két furulyatípus között a rokonságot. (Emsheimer 1975, 114—115.) A süvölt szavunk legkorábbi előfordulása 1135-ből való és a síp szavunkkal rokonítható. (TESZ 1976, 637.) A Suete alakban írott szó a pannonhalmi Szent-Benedek rend története VIII. kötetében található. (PRT 1902, 270.) A sikít szóval is rokonítható alakja a tihanyi apátság javainak 1211. évi összeírásában is megjelenik a Balaton melletti Arács faluban Syquid formában személynévként, amiről Ecsedy Ildikó kimutatta, hogy valószínűsíthetően sípon játszó zenészt jelöl. (Ecsedy 1960,88.) Király Péter kutatásai alapján a síp kifejezés a XV-XVI. században gyűjtőfogalom volt, amellyel több fúvós hangszertípust is jelölhettek. (Király 1987,41.) Német nyelvterületen fúvós hangszerekre ugyanilyen átfogó terminus volt a Pfeife. (Bowles 1977, 148.) 1. kép Peremgyűrűs furulya a Xántus János Múzeum gyűjteményéből 187
