Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Sasvári László - Diószegi György Antal: "Győri Boltos Görögök" avagy ortodox kapcsolatrendszer és értékteremtés a XVII-XVIII. században
SASVÁRI LÁSZLÓ - DIÓSZEGI GYÖRGY ANTAL „GYŐRI BOLTOS GÖRÖGÖK” ... Sasvári László — Diószegi György Antal „GYŐRI BOLTOS GÖRÖGÖK” AVAGY ORTODOX KAPCSOLATRENDSZER ÉS ÉRTÉKTEREMTÉS A XVII-XVIII. SZÁZADBAN Bevezető gondolatok A görögség a XV. század közepét követő öt évszázadon át (egy adott korszakban is csak többnyire pár ezres létszáma ellenére) sokrétű és értékteremtő módon volt jelen Magyarország gazdaság- és művelődéstörténetében. A hazai görögség kutatói e nemzetiség történetében két korszakot különböztetnek meg: az első és a második diaszpórát. Az első magyarországi görög diaszpóra a török hódítás következményeként jött létre. 1453-ban a törökök elfoglalták Bizáncot: ezután sok görög ortodox hagyta el szülőföldjét. Természetes, hogy a XV. század végétől kezdve a görögök egyre növekvő számban jelentek meg a biztos menedéket és megélhetést jelentő magyar területeken is. Erdély kereskedelmében már a XVI. századtól kezdve egyre nagyobb szerepet játszottak. AXV-XIX. században több hullámban érkező első diaszpóra fénykora a XVIII. század volt. Leszármazottaik a XX. század első felében még őrizték őseik eredetét. E diaszpóra görögsége legnagyobb részben kereskedő volt. A „görög” szó bizonyos értelemben gyűjtőnévként is értendő. A görögnek aposztrofált kereskedők körébe más nemzet fiai is besorolódtak: például a vlachok (macedorománok), a bolgárok és az albánok (arnótok). Közös volt viszont bennük, hogy majd mindegyikük beszélt görögül, és ortodox volt. A görög kereskedők nagyobb mértékű térnyerése a mai Magyarország területén a XVII. század közepére tehető, elsősorban Debrecen és Tokaj tájékán.1 (Sasvári-Diószegi 2007, 21.) Napjainkban a magyarországi történész szakma egyre inkább újra felfedezi a XVII-XIX. századi magyarországi görögök sokrétű értékteremtésének máig ható jelentőségét a gazdaság- és a művelődéstörténet terén. Fontos mozzanatát jelentette e hivatásos történészi érdeklődésnek az a 2008 májusában tartott nemzetközi konferencia (Tarpa-Vaja helyszínekkel), melyeken előadóként ismertethettük a Rákóczikor (1660-1710 közötti) gazdaságtörténetében oly fontos szerepet játszó felső-magyarországi görögök kereskedelmi tevékenységének főbb jellemzőit összegző kutatásainkat. A görögöknek a Rákócziak korában kialakuló hegyaljai gazdasági térnyerése igen komoly pénzügyi tényezőt jelentett Magyarország XVIII. századra kiteljesedő nemzetközi borkereskedelmében, melyben ekkorra már Tokaj, Miskolc, Eger és Gyöngyös görög kompániáinak, kereskedőtársulatainak kereskedői is fontos szerepet játszottak. Ekkoriban leginkább még a Duna és a Tisza vonalán, valamint az Alföldön és a Tiszántúlon bírtak komoly jelentőséggel. (Diószegi 2008, 28.) Az első diaszpóra tagjai a XIX. század első felétől kezdve a természetes beolvadást jelentő iskola- és párválasztási folyamatok, majd az ezt követő vallásváltás révén egyre inkább magyarrá váltak: különösen jelentős volt ez a magyar nemességet szerző magyarországi görög eredetű családok sarjai esetében. A XX. századi leszármazottak inkább már csak a családi emlékezés révén kötődtek őseikhez, bár néhány család napjainkig megőrizte ortodox vallását. A második diaszpóra 1948-tól van jelen Magyarországon: a görög polgárháborúval kapcsolatos politikai okok vezettek oda, hogy erre a humanitárius indítta163
