Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Sasvári László - Diószegi György Antal: "Győri Boltos Görögök" avagy ortodox kapcsolatrendszer és értékteremtés a XVII-XVIII. században
ARRABONA 2008.46/2. TANULMÁNYOK tású befogadásra sor került (ez utóbbi minősítést azért is indokolt megtenni, mert számos 14 év alatti görög gyermek került ekkor a biztonságot jelentő magyar területre). Az utóbbi években gyarapodott azon második diaszpórások száma, akik egyre inkább érdeklődéssel tekintenek az egykor Magyarországon élt első diaszpóra XVII-XIX. századi görögségének értékteremtő, műveltségbeli szerepére. „Győri Boltos Görögök” Köztudott, hogy az első diaszpóra idején Győr városában is volt egy kis létszámú görög közösség. Számos adalék található róluk a szakirodalomban, de terjedelmesebb tanulmányt csak egy német nyelvűt ismerünk. (Chotzazoglu Charalampos 1997, 63-100.) Győr a Mosoni-Duna mellett fekszik, így a folyó, mint természetes kereskedelmi útvonal fontos szempont volt a görögök számára. E város szerepét az is növelte a kereskedők körében, hogy a Fiume-Zágráb-Nagykanizsa-Sopron-Bécs útvonalnak volt egy soproni leágazása Győr felé. (Füves 1962, 3-4.) A legkorábbi adat, melyet a győri görögökre vonatkoztathatunk, egy bizonyos Görög Simon említése 1587-ből, aki vezetéknevét görög származása miatt kaphatta. (Chotzazoglu Charalampos 1997, 70.) Az első diaszpóra tagjainak az életében még teljes mértékig az ónaptár érvényesült.2 A nem görög környezet így sokszor nem tudta, nem tudhatta, mikor van nagyobb vagy kisebb jelentőségű ortodox ünnep. Pontosan ezen oknál fogva — hisz a város élete szempontjából is fontos tényező volt e boltok nyitvatartási rendje — Győr városa már 1744-ben kérdést intézett a görög közösséghez. A „Győri Boltos Görögök” által 1744. április 30-án Győrött aláírt, a város „Tekéntettes Nemes Tanáts!”-ának címzett válasziratok szerint az ünnepeknek két csoportja létezett.3 (Perger 2005, 58.) Az elsőbe a kiemelt jelentőségű ünnepek tartoztak, amikor mindenkinek — így a kereskedőknek is — illett istentiszteletre menni, így a boltok sem lehettek nyitva. A második csoportba pedig azon kisebb jelentőségű ünnepek tartoztak, amelyek alkalmával az „Isteni szolgálat” után kinyitották üzleteiket a boltosok.4 (Chotzazoglu Charalampos 1997, 82-88.) Az ünnep meg nem tartása egyébként büntetést is vonhatott maga után. Az ortodox ünnepeknek ez az első, általunk ismert magyar nyelvű felsorolása, melynek az is érdekessége, hogy a magyar megnevezések nem a görög ünnepnapok tükörfordításai, hanem az elfogadott magyar kifejezések. Példák erre január 1. — „Kiss Karácson”; és január 6. — „Wiz Köreszt” napja. (Perger 2005, 61.) Az iratot a következő „Győri Boltos Görögök” írták alá, illetve látták el kézjegyükkel (Chotzazoglu Charalampos 1997, 63-100.; Perger 2005, 60.): „Én Polizó Mihály mindezekre reá állok Én is Pita Gergöly reá állok Én is Szekeres Dömötör reá állok Én is Decskoly Dömötör reá állok Vasváry György reá állok Varsányi Mihály reá állok Száraz Antal reá állok Rozás Argentinus reá állok Borsody Péter reá állok” 164
