Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Kelemen István: Jobbágy-móringlevelek Sopron vármegyéből
KELEMEN ISTVÁN JOBBÁGY-MÓRINGLEVELEK SOPRON VÁRMEGYÉBŐL ígérésére is. Ide sorolhatjuk a lábasjószágokat: tehén (2., 9., 15., 23-25. sz.), sertés/ártány (2., 8., 23-25. sz.), üsző tinó (8. sz.); munkaeszközöket: szövőszék (9. sz.). Volt, aki vetését ígérte menyasszonyának (2., 8., 16., 23-25. sz.), mások házuk (6., 9., 11., 16., 20., 22. sz.) és telkük (18. sz.) egészét vagy meghatározott hányadát, megint mások pedig termőföldjüket (15., 30. sz.). Nem volt akadálya a még meg nem lévő javak lekötésének sem, így van rendelkezés például a házassági életközösség fennállása alatt közösen szerzendő javakról, a közszerzeményről (10., 11., 28., 30. sz.). A legény több ízben a lakhatás jogát kívánta biztosítani házában a később özvegyen maradó hitvese számára (23., 24., 28., 30., 32., 39. sz.), azzal a feltétellel (kivéve: 23. sz.), hogy az özvegy ne menjen újból férjhez.2 Az egyes lekötött vagyontárgyak nemei szabadon kombinálódhattak egymással. írott hitbér esetében a vőlegény valamilyen felfüggesztő feltétel(ek)hez kötött ajándékozási ígéretet tett menyasszonya számára.3 Az ajándékozási szerződés csak akkor lépett hatályba, ha a kikötött feltételek mindegyike bekövetkezett. A móringoló leggyakrabban azt a kettős feltételt támasztotta, hogy közös gyermek nélkül (első házasság esetén magtalanul) és előbb hal meg, mint felesége (1., 3-5., 7., 10., 12., 13., 15-17., 19., 22., 24., 25., 27., 28-30., 32., 34-38. sz.). Az alább tárgyalandó kontramóringolás esetén ugyanezen feltételek bekövetkezésétől tette függővé az ajándékozást a nő hat esetben (16., 17., 21., 27., 35., 36. sz.). Egyedül a móringoló halála mint feltétel szerepel a 2., 6., 23. és 26. sz. megegyezésben, illetve a 25., 26., 38. sz. kontramóringolás esetében. Sajátos feltételeket alkalmaztak a felek 1829-ben Bősárkányban kötött móringlevelükben (31. sz.). A hitbérszerződésben a nő vagy annak rokonai a férj javára is rendelhettek hitbért (ellenmóring, kontrahitbér, contrados) ,4 Erre a kölcsönösségre az esetek egyharmadában— 13 esetben — találunk példát (7., 16-18., 21., 25-27., 31., 33., 35., 36., 38. sz.). A móring és az ellenmóring értéke egy alkalommal megegyezett egymással (37. sz.), amit katramóringnak neveztek. A többi esetben egyik fél javára értékeltolódás figyelhető meg. Bogyoszlón 1796-ban egy nemes vőlegény 50 forintot móringolt jobbágyi származású, özvegy menyasszonyának, aki ezt 60 forint ellenmóringgal viszonozta (7. sz.). Az 1819-ben Maglócán kötött szerződésben (25. sz.) a móring — mely készpénzből, sertésből és vetésből állt — ugyanakkor egyértelműen meghaladta az ellenmóring értékét, hisz a menyasszony a „szokásban lévő fél ágyatt” (ágyneműit) ígérte párjának. Hasonló kötelezettséget vállaltak 1824- ben Tótkeresztúrott (27. sz.), ahol az 50 forintnyi móringgal szemben 20 forint és az „ágybéli ruha” fele jelentette a kontramóringot. A következő csoportot azok a megegyezések képezik, amelyek esetében a férfi vőnek menvén készpénzt móringolt menyasszonyának, aki önállóan, vagy valamely hozzátartozójának hozzájárulásával házának (egy esetben telkének) egészét, vagy meghatározott hányadát ellenmóringolta. Ilyenkor a kontramóring minden bizonnyal meghaladta a móring értékét. Hegykőn 1805-ben egy újra házasodni készülő özvegyasszony elhunyt uráról rá és gyermekeire szállott házának felét egy évi vetéssel kötötte le (16. sz.). Ugyanebben az évben Hidegségen a menyasszony atyafiai a fél sessiós ház felét ígérték oda (17. sz.). 1806-ban pedig egy páli özvegyasszony a fél helynek felét ajánlotta leendő urának (18. sz.). 1837-ben Maglócán (36. sz.) a menyasszony és nevelőatyja haláluk esetére a fél sessiót és az ahhoz tartozó minden ingó- és ingatlan vagyontárgyát a vőlegénynek ígérte, aki 129
