Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Somogyi Péter: A pázmándi érem. V. Constantinus solidusa vagy hamispénz-e a Győri Benedekreni Főgimnázium egykori éremtárából

ARRABONA 2008. 46 / 2.

TANULMÁNYOK

Első pillantásra a Fettich-féle leírás több éremtípusra is ráillik: V. Constantinus 751 és 775 között veretett solidusaira (Grierson 1973, 2., 15 esetleg 21. típus), semissiseire (Grierson 1973, 4. típus) és follisaira (Grierson 1973,19. típus), illetve Theophilus 830 és 840 között kibocsátott solidusaira (Grierson 1973, 3 és 21. típus). Azonban az is igaz, hogy Theophilus solidusain olyan részletek is megfigyelhetők, amelyek V. Constantinus érmein vagy más formában, vagy egyáltalán nem szerepelnek. Míg az V. Constantinus érmek hátlapján ábrázolt III. Leo egyszerű keresztet, addig az előlapon megjelenített Theophilus apostoli keresztet tart a jobb kezében. Míg III. Leo balját nem ábrázolták, addig Theophilusnál mindig látható az uralkodó irattekercset tartó bal keze is. Míg az V. Constantinus érmek előlapján ábrázolt két társuralkodó, apa és fia, szemközt néző mellképe azonos nagyságú, addig a Theophilus solidusokon az uralkodó fiát ábrázoló jobboldali mellkép mindig kisebb. Az apostoli kereszt, az irattekercs, a két eltérő nagyságú mellkép olyan feltűnő ismertetőjegyek, melyek közül egyszerre mind a három aligha kerülte volna el az érmet leíró személy figyelmét, ha az valójában egy Theophilus solidust tartott volna a kezében. Ezzel szemben mind Börzsönyi, mind Fettich feljegyezték, hogy az érmen nincs körirat, s egyúttal a körirat hiánya magyarázza azt is, hogy az érmet verető uralkodó személyére miért adott a két kutató kétféle, de egyformán bizonytalan — és ma már azt is tudjuk, hogy helytelen — meghatározást. Amíg az előlap és a hátlap körirata V. Constantinus Konstantinápolyban vert solidusain és Theophilus valamennyi solidusán általában jól olvasható, addig a hiányos vagy akár teljesen is hiányzó körirat V. Constantinus Szirakúzában vert solidusainak és follisainak jellegzetes ismertetőjegye. (Grierson 1973, 296., 312.)

A fentiek alapján úgy vélem, hogy a pázmándi érem V. Constantinus 751 és 775 között kibocsátott szirakúzai veretei (Grierson 1973, 15. vagy 19c. típus) közé sorolható, melyek körirat nélküli előlapján két szemközt néző mellkép, [balra a szakállas V. Constantinus, jobbra a vele azonos nagyságban ábrázolt szakálltalan IV. Leo] látszik. Fejükön keresztes [korona, jobbjukban irattekercs (?), ruházatuk klamisz.] Fenn középen kereszt. A szintén körirat nélküli hátlapon [III. Leo szakállas] szembenéző mellképe, [fején keresztes diadém. Jobbjában] kereszt, [ruházata lorosz vagy klamisz] ,4 (1. kép)

Sajnos azt ma már nem lehet kideríteni, hogy az érem anyagát illetően ki tévedett: Börzsönyi Arnold, aki aranypénzként, vagy Fettich Nándor, aki aranyozott éremként írta le. Ezért továbbra is kérdéses marad, hogy az általuk említett példány egy valódi solidus vagy egy aranyozott rézérme, azaz hamispénz volt-e. Utóbbi esetben pedig az éremleírás alapján még azt sem lehet eldönteni, hogy a hamispénzt szirakúzai solidusok vagy follisok mintájára verték-e.

Amint ez a Főgimnáziumi Értesítő 1902-es kötetetéből kiderül, az ott is bizánci aranyként meghatározott érme az 1901/2. tanév során került vétel vagy csere útján a tanintézmény régiségtárába Pázmándról. Ezen túl Fettich Nándor még azt is feljegyezhette, hogy az érmet egy bizonyos Nagy János földjén találták. Amint ezt a település XIX. század végi birtokviszonyait ábrázoló kataszteri térkép mutatja, a Nagy János tulajdonában lévő két szomszédos tag, az 1880 óta hivatalosan Pázmándfalu nevet viselő helység Tói-rétek elnevezésű részén volt található (1830. és 1381. hrsz.).5 Ez alapján a szakirodalomban csak röviden pázmándiként ismert érem lelőhelye Pázmándfalu-Tói-rétekre pontosítható. (1. térkép)

94