Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Somogyi Péter: A pázmándi érem. V. Constantinus solidusa vagy hamispénz-e a Győri Benedekreni Főgimnázium egykori éremtárából
SOMOGYI PÉTER A PÁZMÁNDI ÉREM ... 1. kép V. Constantinus 751és775 között Szirakúzában vert, ismeretlen lelőhelyű follisa a Xántus János Múzeum Éremtárából (Ltsz.: XJM-N-63.46.25). Ehhez hasonló lehetett a gyűjteményből időközben elkallódott pázmándi érem képe is. Méretarány: 1:5 A Sokorói-dombság Pannonhalmi-vonulata északkeleti peremén elhelyezkedő Pázmándfalu közvetlen környékéről két jelentős késő avar kori lelőhelyet is számon tart a kutatás: Táp-Borbapusztán egy temető 446 sírja, (ADAM 369.) Tarjánpuszta- Vasasföldön pedig egy vaskohász telep részletei6 (ADAM 538.; Gömöri 2000, 185-202.) kerültek feltárásra. Noha a temetőt és a telepet használó avarok közvetlen kapcsolata az V. Constantinus 751 és 775 között kibocsátott szirakúzai veretéként meghatározható pázmándi éremmel természetesen nem bizonyítható, azt a két lelőhely mindenképpen tanúsítja, hogy a vidék a VIII. század folyamán lakott volt. Márpedig ez a körülmény jelentősen növeli a pázmándi érem forrásértékét, mivel a késő avar korból mindezideig csak néhány leletösszefüggés nélkül álló bizánci éremlelet ismeretes. (2. térkép) De a VIII. századi bizánci pénzek Kárpát-medencében való szórványos elterjedéséből annyi már most is megállapítható, hogy a pázmándi érem nemcsak földrajzilag és kronológiailag kapcsolódik a Szentgyörgyön (ma Sväty Jur, Szlovákia) talált V. Constantinus (751- 775) solidushoz (Hunka-Budaj 2005, 63-64. 1-2. ábra.), az ausztriai Mistelbach környékén lelt III. Theodosius tremissishez (715-717) és az ugyancsak ausztriai Zellerndorfból ismeretes V. Constantinus (751-775) follishoz (Winter 2000, 50., 55. 3. sz., 56. 10. sz.), hanem azáltal is, hogy akár a pázmándi, ezek az érmek is itáliai veretek, pontosabban a szirakúzai és a ravennai verde termékei. A négy itáliai veret elterjedése pedig azt sejteti, hogy az avar szállásterület északnyugati peremvidéke, beleértve a Sokorói-dombságot is, a VIII. század folyamán kapcsolatban állt a langobard Itáliával, elsősorban Friaullal, illetve Isztria bizánci fennhatóság alatt álló városaival. 95
