Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: Poncolt hátterű ornamentikával díszített tárgyak honfoglalás kori sírokban
HORVÁTH CIPRIÁN PONCOLT HÁTTERŰ ORNAMENTIKÁVAL DÍSZÍTETT TÁRGYAK ... Bizánc birodalmi nagysága és földrajzi közelsége nyilván éreztette hatását a honfoglalás kori Kárpát-medencében. Láthattuk, hogy a poncolt alap megtalálható a korabeli bolgár leletanyagban, mely a honfoglalás kori palmettákhoz és egyes övveretekhez is jó analógiákat kínál. A palmetták a legváltozatosabb nyersanyagokon — fém, csont, kerámia — itt érhetők tetten. (Mesterházy 1998,155-156.) Mindez alátámaszthatja azt a lehetőséget, hogy — ebben az esetben — a Bizánci Birodalom kulturális hatása a Balkán közvetítésével érhette el a magyarságot.91 Nem zárhatók ki azonban más eshetőségek sem. Kerülőutakon át, másodkézből történő átvétellel ugyanúgy számolhatunk, mint ahogy Szőke Béla Miklós véleménye is megfontolandó az avar kori „indavirág” kapcsán, vagyis, hogy ez az ornamentális elem az avar ötvösművészetben nem egyetlen irányból érkező befolyás hatására, hanem összetettebb módon, általánosabb tendenciák tükröződéseként lehetett jelen. Noha ismereteink a honfoglalás kori ötvösművészet kialakulását illetően korántsem teljesek, mégis úgy vélem, érdemes fontolóra venni a belső fejlődés, vagy kialakulás lehetőségét is, melynek során megszülethetett az alap poncolt kitöltése. Ez azonban, valamilyen okból nem terjedt el oly mértékben, mint a tűzaranyozás.92 JEGYZETEK 1 M. Nepper Ibolya véleménye szerint nagy valószínűséggel honfoglalás korinak határozható meg a Hajdúsámson-Ligettanyai iskola területéről származó arany ruhadísz, melynek felületét poncolt alapú palmettaminta díszíti. (M. Nepper 2002, 56-57., 34. kép) Bizonytalan volta miatt e tárgyat kihagytam gyűjtésemből. Több olyan pántkarperec ismert a szakirodalomból—pl. Biharkeresztes-Bethlen G. u.l. sír (M. Nepper 2002,28. 2. t.); Kistokaj-Homokbánya 5. sír (K. Végh 1993, 54. 6. kép) —, melyek felületét geometrikus minták díszítik, ezek közeiben pedig körponcokból álló csoportok láthatók. E tárgyak esetében a poncok a minta részét alkotják, nem pedig a hátteret töltik ki, ezért maradtak ki a gyűjtésből. A katalógusban nem szerepelnek továbbá a morva díszgombok sem, azok idegen eredete miatt. 2 Bálint 1991, 207-210. Abb. 51.; Heitel 1995, 400-401.; Cosma 2001, 514-515., Taf. 1.; Gáli 2007, 415-416., 3. t. — az adatok sajnos nem minden ponton állíthatók szinkronba egymással e munkákban. Gáli Erwin idézett tanulmányában (Gáli 2007, 423, 94. j.) hivatkozik szóbeli közlésemre. Ezek egy baráti beszélgetésen elhangzott, lehetőségeket latolgató gondolatok lehettek. 3 A tárgy jó minőségű fotóját Bollók Ádám (MTA-RI) szívességéből láthattam, fogadja érte köszönetem! 4 Bálint Csanád több munkájában is foglalkozott a kérdéssel, vagy érintette azt (Bálint 1976,151.; Bálint 1978, 265.; Bálint 1989, 114-115.; Bálint 1991, 94., 92. j.; Bálint 1996, 945-946.; Bálint 2002, 65.), legutóbbi, leginkább részletekbe menő összefoglalása: Bálint 2004, 180-195. 5 Az eljárás ötvös szempontú, gyakorlati útmutatókkal ellátott leírása: Farkas 2000, 261-274. 6 Az ötvös-szerzetes a poncolásról így ír: „Készíthetsz rézcsíkokat a fenti módon úgy, hogy finom munkával képmásokat, virágokat vagy állatokat vésel ki, és a mintákat úgy alakítod, hogy csak kevés üres mező maradjon. [... ] Acélból ujjnyi hosszúságú szerszámot készítesz, amelyik egyik végén vékonyabb, a másikon vastagabb. Amikor a vékonyabb részét egyenletesen lereszelted, egy egészen vékony vassal és kalapáccsal a közepébe kis mélyedést ütsz, majd a mélyedés körül gondosan kireszeled, amíg a nyílás pereme körös-körül egyformán éles nem lesz, és ahová ráütsz vele, ott kis köröcske jelenik meg. [...] a vasszerszámra ütögetve, töltsd ki a mezőket finom köröcskékkel, annyival, amennyit egymás mellett el tudsz helyezni.” (Theophilus 1986,121-122.) 7 Kevés információval rendelkezünk a honfoglalás kori ötvösség szervezeti felépítését illetően. A fémművesség gyakorlásához műhely, mester, szerszámok, továbbá folyamatos nyersanyagellátás szükséges. (Nagy 2001, 77.) Ezek együttesének folyamatos biztosítása pedig szervezettséget igényel. A nyersanyagot adott esetben a megrendelő is biztosíthatta, melyből a mester elkészíthette a kívánt tárgyat; az azonos öntőmintából kikerült darabok azonban nagyobb számban történő gyártásra és kereskedelmi tevékenységre utalnak. Az avar ötvösség vizsgálata során Bálint Csanád arra a 67
