Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: Poncolt hátterű ornamentikával díszített tárgyak honfoglalás kori sírokban
ARRABONA 2008.46/2. TANULMÁNYOK A poncolt háttér római eredetű hagyományát valószínűsíthetően a bizánci kultúra örökítette tovább: „a bizánci aranyművesség megőrizte számunkra mindazt, amit az ókor technikája létrehozott, de új, a kereszténységből táplálkozó eszmei mondanivalóval töltötte meg.” (Oberfrank 1996, 44.) Arra a kérdésre, hogy ez az ornamentális elem mikor és milyen módon, milyen külső hatások, vagy belső fejlődés eredményeként jelent meg a magyarságnál, egyértelmű választ adni korántsem könnyű. Hiszen ma már nehéz lenne rekonstruálni, hogy a középkor korai szakaszában egyes technikai vívmányok, tárgytípusok vagy művészeti elemek hogyan, mely módon áramlottak népek, területek között.78 A kronológiai rész végén említett okok miatt régészetileg teljes biztonsággal nem igazolható, hogy már a keleti szállásokon megismerték e technikát. A lehetőséget azonban mégsem szabad elvetni. A bizánci ötvösségben jelen volt ez az ornamentális elem már a honfoglalást megelőző időszakban is. Az Al-Gayhání hagyomány alapján pedig ismert, hogy a magyarok a Fekete-tenger északi partján — K.r.h. városában79 — kereskedtek a bizánciakkal. (Róna-Tas 1997, 259.; Kristó- Makk 2001, 64-65.) Ugyancsak a magyarok Krím-félsziget környéki jelenlétéről számol be a Cirill-legenda. (Ferencz 1995,160-161.; Király 1996; Róna-Tas 1997, 259.; Kristó-Makk 2001, 63.; H. Tóth 1995) Megelőzik a Kárpát-medencébe költözést a magyarság morva kapcsolatai is, hiszen Rastislav morva fejedelem kérésére és „költségén” támadták Pannóniát 862-ben. (Róna-Tas 1997, 259.; Bóna 2001, 13.) így, ha nem is az egész nép, de legalábbis a vezető réteg egyes csoportjai, (Király 1980, 359.) valamint nyílván kíséretük is kapcsolatba kerülhettek olyan tárgyakkal, melyeken ez az ornamentális elem megtalálható volt. Vagyis a honfoglalást megelőzően a magyarság egy része már kapcsolatba került olyan anyagi kultúrákkal, melyekben ismert és alkalmazott volt a háttérkitöltő poncolás.80 Továbbá nem zárható ki az sem, hogy ötvösök jelenlétével már a honfoglalás előtti magyarság körében is számolhatunk, így felmerülhet a kérdés, hogy köztük lehettek-e olyanok, akik esetleg ismerhették ezt az eljárást?81 A Kárpát-medencei átvétel kérdését vizsgálva, nem igazolható a továbbélő avarok közvetítő szerepe. A IX(-X). századi morváknál ugyan megtalálható volt,82 ezzel az anyagi kultúrával pedig a díszgombok tanúsága alapján személyesen is kapcsolatba kerültek Árpád magyarjai. Ez az egyetlen olyan tárgycsoport, melyen a poncolt háttér megtalálható a X. századi Kárpát-medencében, s az nem a honfoglalás kori leletanyagjellemző típusai közé tartozik.83 Nincsenek megbízható adataink arról, hogy honfoglalás előestéjén milyen lehetett a Kárpát-medence képe, hogy közre játszottak-e a honfoglalás kori művészet kialakulásában helyi előzmények.84 Nem tudjuk azonban azt sem, hogy amennyiben Bizáncból érkezett, mely úton-módon kerülhetett a honfoglalás kori Kárpát-medencébe? Követjárások során kapott ajándékokon volt jelen ez az ornamentális elem, és azután ezekről másolták a Kárpát-medencei ötvösök?85 Ismerete személyes megfigyeléseken alapult? Esetleg kereskedelmi áruként érkező86 tárgyakat87 díszítettek ezzel, melyek aztán mintául szolgáltak? Ezek egyikének sincs régészeti nyoma, csakúgy, mint a rablóhadjáratok során zsákmányolt nemesfémnek,88 melyeket aztán az általános vélekedés szerint beolvasztottak.89 Mindezek — úgy vélem — nem magyarázhatók azzal, hogy ezen tárgyak a mai napig a földben hevernek, esetleg közöletlenek. Az eljárás jelenléte bizánci „iskolázottságú” ötvösökre utalna?90 Nem könnyű megválaszolni ezeket a kérdéseket. 66
