Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: Poncolt hátterű ornamentikával díszített tárgyak honfoglalás kori sírokban
HORVÁTH CIPRIÁN PONCOLT HÁTTERŰ ORNAMENTIKÁVAL DÍSZÍTETT TÁRGYAK ... Megjelenését talán elősegíthette gyakorlati ok is, ilyen az arany, vagy a teljes felületükön aranyozott, illetve az ezüst vagy a bronz eredeti színében hagyott tárgyak esete, mikor az ötvös a háttér megkülönböztetésének tekintetében csak a poncolást alkalmazhatta. Nem használhattak a mintázat hátterének kitöltésére poncolót azokban az esetekben, mikor a tárgy vékony lemezből készült, ahol az anyagvastagság ezt nem tette volna lehetővé. Valószínűleg ízlésbeli okai is lehettek, az ugyanis nehezen képzelhető el, hogy gyengébb képességű ötvösök52 nem tudták volna kivitelezni. A poncolt háttér több X. századi tárgytípus esetében is megtalálható, azonban ezeken belül korántsem azonos arányban. Leginkább a szablyák szerelékeire jellemző, a Kárpát-medencéből ismert bronz, ezüst- vagy aranyveretes fegyverek felénél megtalálható.53 Jóval kisebb az aránya a tarsolylemezek körében, a mai ismert tarsolylemezek közül 16 db díszített,54 ezek közül pedig 3 db alapja poncolt. Még a tarsolyt díszítő lemezeknél is alacsonyabb százalékarányban találjuk nyomát hajfonatkorongok között. A mintegy 60 lelőhelyről előkerült lemezes hajfonatkorong55 között csupán két sír 4 db poncolt hátterű korongja szerepeltethető. Érdekes módon csupán a karosi II. temetőből került elő több olyan sír, melyek leletei között ez az ornamentális elem megtalálható. A geszterédi és a rakamazi A sírban kétféle poncolt alapú tárgy volt, míg a többi sír esetében csupán egyetlen tárgytípuson volt jelen ez az ornamentika. Az alap körponcolt kitöltése az aranyozástól eltérő ötvöshagyomány, (Bálint 1976, 151.) noha a kettő együtt is megjelenhet egy-egy tárgyon. A kör alakú és a tömör poncokat azonban elsősorban nem a háttér kitöltésére alkalmazták a honfoglalás kori ötvösségben. Nehéz lenne megítélni, hogy felbukkanásának mégis mi volt az oka, s miért csak egy kevéssé elterjedt jelenség maradt, amiért ilyen kis számban találhatók meg emlékei. Érdekes kérdést vet fel továbbá, hogy bizonyos szablyákon miért nem törekedtek az egységes kialakításra, miért nem az összes szerelék mintájának alapja kapott poncolt kitöltést; vagy a lévai karperecén miért csak a háttér egy kisebb részét borítják poncok? Mint ahogy az is figyelemre méltó, hogy egy sír különböző leletein belül egyaránt előfordul az aranyozott és a poncolt háttér. Párhuzamok A dolgozat végén arra a kérdésre próbálok választ találni, hogy ez az ornamnetális elem a IX-X. századi Európa mely térségeiben volt megtalálható? A Kárpát-medencében a magyar honfoglalást megelőzően már az avar korban, annak késői fázisában a VII. század végén, a VIII. század elején megjelent a mintázat hátterének kerek poncokkal történő kitöltése. Ez a díszítésmód végigkísérte a késő avar kort, a VIII. századot, sőt, még a IX. század elején is megtalálható volt. Öv- és lószerszámveretek, lemezfalerák stb. alapját egyaránt kitöltötték vele, de nem ismeretlen a korszak páratlan emlékén, a nagyszentmiklósi kincs edényei között sem. (Kiss 1995, 100.; Bálint 1996, 945-946.; Bálint 2002, 65.; Bálint 2004, 180-195.; Mesterházy 2000, 220.; Szőke 2001, 111., 116-117.; Garam 2002, 105. 31. kép.; Garam 2006,156-157.; Madaras 2006, 321.) Ennek az ötvöstechnikai eljárásnak az avarok körében történő felbukkanását Szőke Béla Miklós nem egyetlen irányból érkező, közvetlen kínai vagy bizánci, netán poszt-szaszanida vagy arab befolyás lehetőségében látja, hanem ezek összetettebb 61
