Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: Poncolt hátterű ornamentikával díszített tárgyak honfoglalás kori sírokban
ARRABONA 2008. 46 / 2. TANULMÁNYOK módon, általánosabb tendenciák tükröződéseként lehettek jelen az avar művészetben. (Szőke 2001,117.) Bálint Csanád megállapítása szerint ez a díszítésmód a Bizánci Birodalom felől jutott el az avarokhoz. (Bálint 2002, 65.; Bálint. 2004,195.) Mesterházy Károly véleménye szerint, ha e megoldásnak mindenképpen keleti eredetet tulajdonítunk, akkor leginkább a beköltöző kései avarokkal jelenhetett meg. (Mesterházy 2000, 220.) Madaras László a griffes-indás kultúra népessége anyagi kultúrájának kialakulásában — ebbe a poncolás is beletartozik — olyan belső folyamatokkal számol, melyek mentesek a külső hatásoktól. (Madaras 2006, 315.) Jelen volt tehát a Kárpát-medencében már a magyar honfoglalást megelőzően, a közvetlen átadás-átvétel lehetőségéről azonban Bálint Csanád véleménye szerint mégsem beszélhetünk. (Bálint 1996, 945.) Közvetve hasonlóképp vélekedik Szalontai Csaba is: szerinte az Avar Birodalom összeomlásával a korábbi „megrendelő réteg” eltűnése/elhalása/elszegényedése, továbbá a minden bizonnyal akadozó nyersanyagbeszerzés hatására a nagy igényeket kielégítő ötvösközpontok a VIII. század végén és a IX. század elején valószínűleg beszüntették működésüket. Legfeljebb a kisebb, vidéki ötvösműhelyek — ha voltak — működhettek tovább, noha a nyersanyagellátás valószínűleg itt is akadozott. (Szalontai 1995, 133; Szalontai 2003, 399-400.) Az avar népesség ugyan nem zárt tömbökben, de megérte a magyar honfoglalást.56 (Bóna 1996,26-28.; Olajos 2004; Fodor 2006,94.; Szentpétery 2006) A 800-as évek táján készült tárgyakat pedig akár a század közepéig is használhatták.57 A párhuzamok sorában feltétlenül meg kell említeni a Morva Fejedelemséget, melynek régészeti emlékanyaga ugyancsak tartalmaz ilyen technikával kiemelt mintázatú tárgyakat. Nagyobb számban ismertek pl. övdíszek a IX. század közepéről-második feléből, melyeket növény-, állat- vagy emberábrázolás díszít s ezek közül több darabnak a háttere kerek vagy tömör poncokkal kitöltött. A magyar kutatás számára azonban fontosabbak az ún. morva díszgombok, melyekből több honfoglalás kori sírból látott napvilágot. Köztük kerek és tömör poncokkal kitöltött hátterűek is találhatók: Heves-Kapitányhegy, Nyitra-Zoboralja, Szilas-puszta, Ismeretlen lelőhely, (Pavlovicová 1995; Pavlovicová 1996, 95-153.; Mesterházy 2000, 212.) továbbá Jászfényszaru.58 E gombok a morva társadalom felsőbb rétegeinek viseletéhez tartoztak, (Polácek 2000,194.) a morva fémművesség egyik karakterisztikus emlékének tekinthetők. A fejedelemség bukása a X. század elején következett be, (Györffy 1984, 597-605.; Makk 1996, 7-8.; Kristó-Makk 2001, 98-99.) ami nyilván fémművességére is kihatással volt. A gombok készítési idejének felső határát Éva Pavlovicová a IX-X. század fordulójában határozta meg, (Pavlovicová 1995, 112.; Pavlovicová 1996, 142-143.) Sebastian Brater véleménye szerint azok a IX. - kora X.(?) században készültek, (Brater 2001, 273.) míg Mesterházy Károly meglátása szerint azok készítése a 930-35-ös évekig is feltételezhető. (Mesterházy 2000, 216.) A díszgombok, az őket előállító műhelyek megszűnése után még minden bizonnyal évekig, sőt évtizedekig is használatban maradhattak. A mintázat hátterének kitöltése az ún. Köttlach kultúra leletanyagában is megfigyelhető, annak második — X. század közepétől kezdődő — fázisában. Az ide tartozó félhold alakú bronzfülbevalók körében mind a kerek, mind a tömör, apró pontokkal borított háttér megtalálható. (Pittioni 1943, 13-15. Abb. 3., Taf. VII-62
