Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Horváth Ciprián: Poncolt hátterű ornamentikával díszített tárgyak honfoglalás kori sírokban

ARRABONA 2008. 46/2. TANULMÁNYOK alakú típusba tartozik, ennek használati ideje Révész László megállapítása szerint felöleli az egész X. századot, sőt még a XI. század elején is megtalálható volt. (Ré­vész 2001,36-37.) A mezőzombor-bálványdombi temetőből származó veretrátétes karperecnek pontos párhuzama — tudomásom szerint — jelenleg nem ismert. A Kárpát-me­dencei veretrátétes karpereceken általában nem rozetta, hanem főként csepp alakú — nem ritkán kő- vagy üvegbetétet tartalmazó — rátét található, egyszerűbb vál­tozataiknál azok stilizált megjelenítése. Ezek pontosabb keltezése jelenleg nem megoldott. Megfelelő párhuzamaikat a keleti területekről nem ismerem,46 így min­den bizonnyal e tárgytípus esetében is Kárpát-medencei kialakulással kell számolni; csakúgy, mint a karpereccel egy sírból származó nagyobb kéttagú csüngős veretek esetében, melyeknek ugyancsak hiányoznak keleti párhuzamaik. (Bálint 1994,45.; Bálint 1996, 944.) Ezeket Mesterházy Károly véleménye szerint a 920-as évektől használhatták. (Mesterházy 1990, 249-250.) A lévai temetőből előkerült pödrött végű, díszített pántkarperecek típusának elterjedését Révész László a X. század második felére helyezte. (Révész 1996, 92.) Kronológiai tanulságaikat összefoglalva látható, hogy a X. század közepén még adatolható ilyen eljárással díszített tárgy használata, arról azonban nincsenek infor­mációink, hogy ez a tárgy e dátum után mennyivel került a földbe.47 Valószínű, hogy még a század második felében — sőt talán még annak vége felé — is áshattak még olyan sírt vagy sírokat, melyekbe ilyen tárgy vagy tárgyak kerülhettek. Az eljárás al­kalmazásának felső időhatárát tekintve adataink sajnos elégtelenek, mivel azonban a honfoglalás kori művészet hatása az Árpád-korira nem igazolható, (Marosi 1997,162.) és a kutatás jelen állása szerint a X. század utolsó negyedétől, végétől átalakuló anyagi kultúra következtében a „tarsolylemezes körbe” sorolható tárgyak készítése is vissza­esett, (Mesterházy 1998,155., 157.; Fodor 2003,337.) így valószínűleg ez tekinthető az eljárás alkalmazása záróakkordjának. A korábban készült tárgyak hosszabb-rövi­­debb ideig tartó használati folytonossága azonban nem zárható ki. Arra a kérdésre, hogy ismeretével és alkalmazásával már a Kárpát-medencébe költözést megelőzően számolhatunk-e a magyarság körében, jelen ismereteink sze­rint egyértelmű bizonyítékot nem lehet felhozni.48 Ennek igazolásához ugyanis olyan, bizonyosan IX. századi magyarnak meghatározható sírokra, leletekre lenne szükség, melyek az egykori Etelköz, vagy Levédia területén feküdtek,49 s leleteik között poncolt alapú tárgyak is vannak. Ilyeneket azonban kétséget kizáróan nem tudunk elkülöníteni — csupán valószínűsíthetünk —, mint ahogy ma még egyér­telműen nem tudjuk elválasztani a honfoglaló magyarok első, beköltöző rétegének régészeti lelethorizontját sem.50 (Szőke 1994, 83.) Tovább nehezíti a kérdés meg­ítélését, hogy a X. századi Kárpát-medencei magyarok anyagi kultúrája nem egye­nes folytatása a IX. századi kelet-európainak, (Bóna 1979 39-49.; Bálint 1994, 44.; Bálint 1996, 944.; Mesterházy 1998, 156-157.) noha gyökerei kétségtelenül oda vezethetők vissza.51 Igazolni tehát bizonyosan csak a Kárpát-medencében előkerült sírokból származó leletek alaján tudjuk az eljárás ismeretét és alkalmazását, ez azonban nem lehet perdöntő a kérdésre nézve. Érdekes kérdést vet fel, hogy miért ilyen kevés tárgyon találjuk nyomát, hiszen a háttérkitöltés másik módozata a nemesfémbevonás, a régészeti leletek tanulsága szerint lényegesen elterjedtebb volt. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom