Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: Poncolt hátterű ornamentikával díszített tárgyak honfoglalás kori sírokban
ARRABONA 2008. 46/2. TANULMÁNYOK alakú típusba tartozik, ennek használati ideje Révész László megállapítása szerint felöleli az egész X. századot, sőt még a XI. század elején is megtalálható volt. (Révész 2001,36-37.) A mezőzombor-bálványdombi temetőből származó veretrátétes karperecnek pontos párhuzama — tudomásom szerint — jelenleg nem ismert. A Kárpát-medencei veretrátétes karpereceken általában nem rozetta, hanem főként csepp alakú — nem ritkán kő- vagy üvegbetétet tartalmazó — rátét található, egyszerűbb változataiknál azok stilizált megjelenítése. Ezek pontosabb keltezése jelenleg nem megoldott. Megfelelő párhuzamaikat a keleti területekről nem ismerem,46 így minden bizonnyal e tárgytípus esetében is Kárpát-medencei kialakulással kell számolni; csakúgy, mint a karpereccel egy sírból származó nagyobb kéttagú csüngős veretek esetében, melyeknek ugyancsak hiányoznak keleti párhuzamaik. (Bálint 1994,45.; Bálint 1996, 944.) Ezeket Mesterházy Károly véleménye szerint a 920-as évektől használhatták. (Mesterházy 1990, 249-250.) A lévai temetőből előkerült pödrött végű, díszített pántkarperecek típusának elterjedését Révész László a X. század második felére helyezte. (Révész 1996, 92.) Kronológiai tanulságaikat összefoglalva látható, hogy a X. század közepén még adatolható ilyen eljárással díszített tárgy használata, arról azonban nincsenek információink, hogy ez a tárgy e dátum után mennyivel került a földbe.47 Valószínű, hogy még a század második felében — sőt talán még annak vége felé — is áshattak még olyan sírt vagy sírokat, melyekbe ilyen tárgy vagy tárgyak kerülhettek. Az eljárás alkalmazásának felső időhatárát tekintve adataink sajnos elégtelenek, mivel azonban a honfoglalás kori művészet hatása az Árpád-korira nem igazolható, (Marosi 1997,162.) és a kutatás jelen állása szerint a X. század utolsó negyedétől, végétől átalakuló anyagi kultúra következtében a „tarsolylemezes körbe” sorolható tárgyak készítése is visszaesett, (Mesterházy 1998,155., 157.; Fodor 2003,337.) így valószínűleg ez tekinthető az eljárás alkalmazása záróakkordjának. A korábban készült tárgyak hosszabb-rövidebb ideig tartó használati folytonossága azonban nem zárható ki. Arra a kérdésre, hogy ismeretével és alkalmazásával már a Kárpát-medencébe költözést megelőzően számolhatunk-e a magyarság körében, jelen ismereteink szerint egyértelmű bizonyítékot nem lehet felhozni.48 Ennek igazolásához ugyanis olyan, bizonyosan IX. századi magyarnak meghatározható sírokra, leletekre lenne szükség, melyek az egykori Etelköz, vagy Levédia területén feküdtek,49 s leleteik között poncolt alapú tárgyak is vannak. Ilyeneket azonban kétséget kizáróan nem tudunk elkülöníteni — csupán valószínűsíthetünk —, mint ahogy ma még egyértelműen nem tudjuk elválasztani a honfoglaló magyarok első, beköltöző rétegének régészeti lelethorizontját sem.50 (Szőke 1994, 83.) Tovább nehezíti a kérdés megítélését, hogy a X. századi Kárpát-medencei magyarok anyagi kultúrája nem egyenes folytatása a IX. századi kelet-európainak, (Bóna 1979 39-49.; Bálint 1994, 44.; Bálint 1996, 944.; Mesterházy 1998, 156-157.) noha gyökerei kétségtelenül oda vezethetők vissza.51 Igazolni tehát bizonyosan csak a Kárpát-medencében előkerült sírokból származó leletek alaján tudjuk az eljárás ismeretét és alkalmazását, ez azonban nem lehet perdöntő a kérdésre nézve. Érdekes kérdést vet fel, hogy miért ilyen kevés tárgyon találjuk nyomát, hiszen a háttérkitöltés másik módozata a nemesfémbevonás, a régészeti leletek tanulsága szerint lényegesen elterjedtebb volt. 60
