Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Ciprián: Poncolt hátterű ornamentikával díszített tárgyak honfoglalás kori sírokban
ARRABONA 2008.46/2. TANULMÁNYOK A növényi minták nagy többsége nem mutat jelentősen eltérő jegyeket Kárpát-medencei társaikétól, néhány különlegesebb darabra azonban talán érdemes kitérni. A honfoglalás kori palmetták között ritkaságnak számítanak a karosi II/11. sírból előkerült szablya növénydíszei: itt ugyanis a háromlevelű csokrok közül csupán a középen magukban álló levelek két szélét sraffozta egykori készítőjük, míg a szélső kettőnek középmezeje vonalkázott. A Kárpát-medencéből a szolyvai tarsolylemezen ismerhető fel hasonló megoldás, (Révész 1996, 181.) továbbá a tiszafüredi szablyatöredéken, (Fodor 19961, 289.) és a dunavecse-fehéregyházi tarsolylemezen. (Horváth 1996, 307-308.) Ilyen díszítésmód található a kijevi kard markolatlemezén, a kijevi szablya pengeberakásán és a kisebbik cernigovi ivókürtvereten, valamint a tabaevkai lószerszámdíszen is. (Orlov 1984, 37.) Hullámosán kanyargó inda (hullámszalag) díszíti a bécsi szablya pengeberakásait és függesztőit, a mezőzombori karperecét, valamint lehetséges, hogy az aradi markolatlemez mintázata is ilyen volt egykor, továbbá véleményem szerint ide sorolható a lévai karperec is. Hasonló mintájú pengeberakás ismert poncolt háttérrel a már említett kijevi szablyáról. E hullámosán kanyargó növényi motívum a Kárpát-medencében felismerhető pl. a kétpói csészén, (Madaras-Selmeczi 1996,237.) vagy egy ismeretlen lelőhelyű csörgős lószerszámdíszen is, (Mesterházy 1996,394.) ezek háttere azonban üresen maradt. Hasonló minta egyes X. századi csonttárgyakon is felfedezhető.31 A honfoglalás kori palmetták között idegennek tűnik az aradi markolatgombot díszítő, hiszen a leveleket általában egyik vagy mindkét szélükön, vagy félkörívesen a tövüknél látták el sraffozással, nem pedig annak közepénél, arra merőleges, széles sávban, mint az itt megfigyelhető.32 Szokadan továbbá a leveleket összefogó geometrikus elem is. A poncolt háttérrel rendelkező tárgyak körében ritkaságnak számít az ún. hármas pont alkalmazása,33 az csupán a karosi II/ll. sírból származó markolatborításon ismerhető fel a levelek erezetét zárva, s azt két oldalról határolva. A bécsi szablyán annak háromszöget formázó leveleinek csúcsainál található egy-egy ponc, továbbá a mezőzombori karperecén, ahol ugyancsak nem a levelek erezetét zárva, hanem a minta középpontjánál, az indák elágazási pontjában helyezkedik el.34 Az ötvös alkotói szabadsága, a megrendelő igénye stb. egyaránt befolyásolhatta, hogy egyes tárgyakon feltűnik a körponcolt háttér, de ilyenek a levelek erezetét nem zárják; míg más esetekben a levelek erezetén a kerek, a háttéren pedig a tömör nyomot hagyó poncok taláhatók. E tárgyak közül tehát — a díszítő növényi mintákon belül — több is rendelkezik az ornamentikát érintő hasonló vonással vagy vonásokkal, ezek között azonban nincs olyan közös, mely mindegyikre érvényes lenne, így inkább poncolt hátterük, és nem mintázatuk egyezése kötheti össze őket.35 A poncolt háttér tehát nem tekinthető valamely típusú növényi mintához kötődő jellegzetességnek. Elterjedés A lelőhelyek térképre vetítése egyértelműen a Felső-Tisza-vidék dominanciáját mutatja, ez azonban, ismerve ennek X. századi leletgazdagságát, korántsem meglepő. Egy-egy lelőhely képviseli a Dunántúlt és a Duna-Tisza közét, kettő a Dunától északra fekvő területet, három pedig Dél-Magyarországot. A kerek és a tömör poncnyomok nem alkotnak területileg elkülönülő csoportokat. 58 i
