Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - T. Szőnyi Eszter: Háza Mursella municipiumban
ARRABONA 2008. 46 / 2. TANULMÁNYOK Az első periódus egyszerű, téglalap alaprajzú, megfigyelésünk szerint egyhelyiséges épülete cölöp alapozással készült, kő falaira mindössze a cölöplyukakba belefolyt és a fák lenyomatát megőrző híg habarcs utalt. Lehetséges, hogy a későbbi épülettől funkciójában is eltért — esetleg gazdasági épület lehetett —, és akár már a II. században is megépülhetett. Sem padlóját, sem felmenő falait nem ismerjük. A második periódusban egy kb. 25x20 m-es, az út felőli oldalán porticussal ellátott öthelyiséges épület állt a telken. Legalábbis porticusként rekonstruáljuk az északi oldal sekély alapozású falát, és a valószínűleg innen származó, néhány méter távolságra a szántásban talált oszloptöredék is erre utal. Elképzelhető, hogy a klaszszikus porticust a zordabb pannoniai időjárás miatt oszlopos mellvéddel helyettesítették. A nyugati oldalon a rendkívül vastag fal alapozások (egyes helyeken az 1 m-t is meghaladják), és az északnyugati sarkon talált, 2,2x2,5 m méretű, lépcsőalapozásnak meghatározható faltömb emeletes épületre utal. Az épület belső tagolása rendkívül egyszerű: a keleti oldalon két hosszúkás téglalap alakú, 10x5 m kiterjedésű helyiség (az egyik sarkából kis kamrát választottak le), a nyugati oldalon két 5x5 m-es és egy 2,5x5 m-es helyiség. Az épület nyugati zárófala a déli részen befelé megugratott, mindössze ennyiben tér el a szabályos téglalaptól. AIV. század elején az épületet keleti irányban egy apszissal záródó, háromhelyiséges toldalékkal bővítették ki. Beosztását — előtér és két téglalap alakú belső tér — nehezen tudjuk lakóháznak értelmezni, inkább a város szélén, az út mellett álló hivatalos létesítménynek (vámház, postaállomás) gondolnánk, esetleg lóváltó hely lehetett, bár ez utóbbihoz tartozó külön istállóknak a telken nincs helye. Sajnos a talajművelés a felszín közvetlen közelében álló épületet nagyon tönkretette: az alapfalak nagy részét a parasztok kiszedték, a padlókat a szántás megsemmisítette. Mindössze a délnyugati részen, az egyik helyiségben maradtak meg a fehér terrazzópadló kis részletei. A toldalékrész a telken az I. században működő fazekasműhely laza betöltésű maradványaira épült, ezért itt cölöpalapozású öntött kőfalakat készítettek, amelyeket nagy szilárdságuk miatt az újkorban nem sikerült kitermelni, így a helyükön maradtak. A járószint alatt padlófűtésnek vagy kanalizációnak nyomát sem leltük. A vízellátást a hátsó, bejárattal ellentétes oldalon, közvetlenül az apszis mellett talált kút biztosította (2. kép), amelyet még a bővítés előtt létesítettek, és amely az épület pusztulását is megérhette a betöltés — a nagy mennyiségű belehullott tetőfedő cserép és égett építőkő — tanúsága alapján. Terminus post quem adatként értelmezzük a kút betöltéséből, 110 cm mélységből előkerült Valens érmet. Az épület gondos kivitelezését mutatják az ásatáson előkerült sötétkék és vörös festett faltöredékek, síküveg darabok és vékony hófehér kőlapok, amelyek feltehetőleg valamilyen burkolatként szolgáltak. (4. kép) 36 2. kép Az 1. sz. kőépület vízellátását biztosító kút
