Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életőből II. 1901-1902
-L X I ARRABONA 2008.46/2.__________________________________________________________TANULMÁNYOK és közreműködés kérő felhívásának a Társulat vezetősége készségesen és örömmel tett eleget. A közvetlen kapcsolatfelvételre 1902. március 18-án került sor, amikor Ruschek Antal, az intéző bizottság elnökének meghívására Győrbe érkezett a Társulat ügyintézője, Paur Géza, aki a bizottság második ülésén a következő, immár gyakorlati jellegű indítványt tette: „Az országos képzőművészeti társulat teljesen ingyen átengedi az általa összegyűjtött képeket, expediálja azokat saját kocsijában és a saját veszélyére Győrbe és Győrből vissza; - átengedi a kiállítási terem díszítéséhez szükséges drapériákat; - megkészíti budapesti erőkkel a tárlati katalógust. Evvel szemben a győri bizottságnak csak az a kötelessége marad, hogy az illő erkölcsi és anyagi sikert biztosítsa, hogy viselje azokat a költségeket, a mik felmerülnek a képek kétszeri szállításából, a tűzbiztosítási díjból és a léczből csinált vendégfalak elkészítéséből... A tárlat anyaga lenne a márczius 25-én Szegeden megnyílt tárlat anyaga, melyhez járulnak még a társulat tulajdonában lévő, általa évek óta összevásárolt műkincsek, Munkácsytól, Zichytől stb. - A tárlat ideje pedig áldozócsütörtöktől vagyis május 8-tól június 1-ig. A tárlaton kisorsolásra kerüljön három értékes műtárgy. E czélból ki kell bocsátani 5-600 darab egy korona áru sorsjegyet... Fel kell kérni az urakon kívül a győri hölgyeket is, hogy hölgybizottsággá alakulva támogassák az ügyet és a kiállítás egész tartama alatt naponkint váltakozva négyen - öten végezzék a háziaszszonyi tisztet, mintegy védnökként, a kiállítási teremben...”45 Az összejövetelen Paur Géza tett még egy ígéretet, mégpedig azt, hogy a győri kiállításon „mutatkozó bevételt az országos képzőművészeti társulat a Győrött létesítendő kulturegyesület javára alaptőkének átengedi.”46 A felajánlás azért is figyelemre méltó, mert a kiállítástól teljesen függetlenül, először hangzik el nyíltan egy, a „kulturmisszió” továbbvitelét biztosító győri kultúregylet létesítésének gondolata. A budapesti társulat azért mutatkozik hajlandónak anyagi áldozatokat is hozni, hogy a „Győrött létesítendő testvér egyesület megalakulni tudjon és az alapszabályai közé iktassa azon testvéries, jó viszonyt, biztosítékait, melyet a budapesti társulat a győrivel kötni és fenntartani akar.”47 A Magyar Képzőművészeti Társulat nemes gesztusa, a tárlat szervezésében megtett sikeres lépések érthető lelkesedést váltottak ki mindazokból, akik a jó ügy érdekében csatlakoztak a kezdeményezőkhöz. Mint minden ilyen alkalomkor, most sem volt hiány a jövővel kapcsolatos túlzottan is optimista megnyilvánulásokból. „Az országos képzőművészeti társulat szép példáját — írta a Győri Hírlap — követni fogják a mi tehetőseink, a mi társulataink is és a város javára megindult ezen mozgalomnak csakhamar oly anyagi alapja teremtődik, mely annak virágzását és üdvös működését mindenkorra biztosítja. Egy állandó múzeumra gondolunk. Lehet-e szebb rendeltetése a tárlatok bevételéből felszaporodó vagyonnak, mint hogy vele a magyar művészek, a magyar festők és szobrászok támogattassanak?”48 A győri művészeti társulat megteremtésének eszméjét felkarolta az egyik érintett fél, a szervező bizottság aktív tagjaként is közreműködő Benes Pál festőművész, aki saját korábbi tapasztalataiból merítve tudatában volt annak, hogy egy ilyen egyesület léte sokban hozzájárulhat nem csupán a helyi alkotók életkörülményeinek javításához, de jól szolgálná a képzőművészeti értékek iránti fogékonyság elmélyítését és „életszükséggé” válását, valamint a nemzeti kultúra vívmányainak szélesebb körbe való eljuttatásának nemes misszióját is.49 246
