Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életőből II. 1901-1902

ALMÁSI TIBOR ÉVRŐL - ÉVRE FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL II. 1901-1902

s ha e törekvések állandó lelkesedés forrásává válnak és minél több követőre találnak, akkor nemsokára remélhetjük, hogy... megindul a nagy nemzeti művészi felkelés, hogy a lelkeket a szépnek meghódítsa, hogy a magyar művészetet naggyá alkossa... Lelkemből óhajtom, hogy vállalkozásukat siker koronázza és sikerükből a szép Dunántúl többi városai is hasonló példára lelkesedjenek.”38

A győri kultúrmozgalom indító momentumaként számon tartható 1902. március 2-iki vasárnapon — Laszberg Rudolf főispán „első hívó szavára” — a vármegyeház nagytermében megjelent a város „intelligens közönségének” az a része, amely már „régen óhajtja egy kulturális tényező létesítését a megyeszékhelyen.”39 Az ülést megnyitó rövid beszédében a főispán tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy: „ - Mozgalom indult meg magán körben, hogy a szép, a hasznos és a magasztos iránt érdeklődés keltessék és első sorban, egy művészi színvonalon álló képkiállítás rendeztessék a helybeli közönség gyönyörködtetésére.”40

Laszberg Rudolf után dr. Hegedűs Izidor főreáliskolai tanár emelkedett szólásra, aki kifejezte elégedettségét, hogy nem csalódott „Győr városának intelligens, mívelt, minden szép és nemesért buzduló közönségében, midőn avval a tervvel foglalkoztunk, hogy a képzőművészeti társulat téli tárlatának egy jelentékeny részét Győrbe hozzuk... Segítségünkre jött először is Ő méltósága, a főispán úr, aki e mozgalom élére állt, a polgármester úr és alispán úr, akik erkölcsi támogatásban részesíttettek és végül városunk színe java, akik itt összegyűltek, hogy a kiállítás létesítésének módozatait megbeszéljük.”41 Dr. Hegedűs Izidor két kérdésben kérte a „gyülekezet” döntését: 1. „Hogy Győrött a budapesti képzőművészet téli tárlatának műveiből kiállítást óhajt rendezni; 2. Hogy a kiállítás rendezésére, a tárgyalások vezetésére a képzőművészeti társulattal és a módozatok megállapítására az értekezlet keretéből szűkebb intéző bizottságot küld.”42

Az ülés további részében dr. Csukássy Károly, a magyar iparpártoló bizottság nevében támogatásáról biztosította a nemes kezdeményezést, majd a főispán javaslatára a megjelentek egyhangúlag elfogadták a „szűkebb bizottság” összetételét: az elnöki tisztséget Ruschek Antal kanonokra bízták, a jegyző dr. Perl Gyula lett, míg a szervező bizottság 16 tagja sorába beválasztották többek között a festőművész Benes Pált, a későbbi főispán dr. Németh Károlyt, a pápai prelátus dr. Giesswein Sándort, a főreáliskolai tanár Pálos Edét, a jogász Mihálkovics Tivadart, a kiváló műértő és műgyűjtő orvost dr. Petz Lajost.

A megválasztott intézőbizottság március 5-én gyűlt össze először azzal a céllal, hogy az addigi „előkészítés adatait megvizsgálja és a további lépéseket megállapítsa.”43 Ez utóbbiak közül a legsürgősebb teendő az volt, hogy a kiállítást szervező bizottság felvegye a hivatalos kapcsolatot az Országos Magyar Képzőművészeti Társulattal, amelynek javaslatára a győri tárlaton a társulat által „gondosan, művészi érzékkel öszszeállított,”44 és március 23-án Szegeden nyíló bemutató anyaga szerepel majd.

A korabeli tudósítások által ezekben a napokban gyakran emlegetett Magyar Képzőművészet Társulat az ország legrégibb, 1859-ben alapított, és ugyanakkor legtekintélyesebb, a nemzeti képzőművészet istápolását magára vállaló művészeti egyesülete volt. A Társulat tevékenységének homlokterében a század első éveiben az éppen kibontakozóban lévő országos kultúrmozgalom, és ezen belül a képzőművészeti élet aktivizálása, vidéki felélesztése és lehetőség szerinti támogatása állt. Nem csoda tehát, hogy a győri műtárlat megrendezését kezdeményezők segítség-245