Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életőből II. 1901-1902
ARRABONA 2008. 46 / 2. TANULMÁNYOK Bár összességében és alapjaiban véve a közoktatás, a nemzeti kultúra, és ezen belül a kultúra decentralizálása terén mélyreható változás az 1902-es év hátralévő részében sem következett be, a hivatalban lévő szabadelvű Wlassics Gyula közoktatási- és vallásügyi miniszter tevékenységének köszönhetően részeredmények, optimizmusra okot adó sikerek mégis születtek.35 Helyi, győri viszonylatban ilyen látványos, a város egész értelmiségét csatasorba állító esemény volt az 1902-es nagy mű tárlat. E kiállítás születése, megrendezése minden kétséget kizáróan az országossá terebélyesedett kutúrmozgalom egyik konkrét formát nyerő vívmánya volt. A tárlat szervezése, a közvélemény felkészítése befogadására, már az év elején megkezdődött. „Művelt ember lelke — olvasható volt a Győri Hírlap 1902. február 6-iki számában — sóvárog mindazon források után, a melyekből nemesítő táplálékot nyerhet. Örül, ha értékes, tartalmas könyv kerül birtokába, ha a művészetek alkotásaiban gyönyörködhetik... A lélek nemesítésének és a műveltség finomításának hatályos eszközei a tárlatok, a művészi kiállítások és Győr város s vármegye közönsége bizonyosan örömmel fogadná egy ilyen terv megvalósítását. A kik e mozgalom élére állanak, a nagyközönség rokonszenves, lelkes csatlakozására építhetnek.”36 Az esemény fontosságát, jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy sikere érdekében latba vetette tekintélyét, befolyását nem csupán Győr város vezetése, de a vármegye elöljárósága is. Mi több, maga a kezdeményezés a vármegye főispánjától, Laszberg Rudolf gróftól eredt, aki a műtárlat megrendezése ügyében március 2-ra meghívót küldött szét a „város intelligencziájának.” A főispáni meghívó — tudjuk meg az ez alkalomból megjelent sajtóközleményből — „ijesztő hiányt akar pótolni: a munka mellé az egészséges társadalom másik két tényezőjét akarja megteremteni, az idealizmust és humanizmust. És erre a tavaszi és őszi tárlatok — bár csekélységnek látszanak is a nagy czélhoz képest — jó kiindulási pontot képeznek, mert belőlük a kultúra iránti érdeklődés fakadhat, az érdeklődéssel a tanulni vágyás, a haladás — ha a közönség megérti a főispáni intencziót és a műkiállításban nem csupán vételre bocsátott munkák kirakását, hanem oktató iskolát és nevelő kultúrintézményt lát.”37 A műtárlat ügye iránt elkötelezettek, és sikeres megrendezéséért aktívan dolgozók buzdítást, ösztönzést munkájukhoz a Szeged városa által nyújtott példából nyertek. A Tisza-parti városban nem csekély anyagi áldozattal már 1895-1896-ban Kultúrpalotát építtettek, amelyben helyet kapott a város könyvtára és a képtárat is magába foglaló múzeum. 1899-ben Szegeden megalakult a Képzőművészeti Egyesület, amely részben azt a célt szolgálta, hogy gyarapítsa a képtár anyagát, részben pedig, hogy hatékonyan képviselje a város alkotóinak érdekeit, hogy megszervezze és lebonyolítsa a szokásos éves tárlatokat. A győri kultúrmozgalom hírére, illetve a győri tárlatot szorgalmazók adat- és információkérő megkeresésére a szegedi képzőművészeti társulat elnöke, Erdélyi Béla 1902. február 17-én kelt üdvözlő-lelkesítő levélben válaszolt. Ebben a következőket írta: „Lelkem nagy gyönyörűségére szolgál, hogy műtárlatot szándékoznak rendezni és örömmel veszem a tollat a kezembe, hogy az ügyben minden szükséges felvilágosítást megadjak. Végre derengeni kezd nálunk is a művészetek ege. A közöny és művészi érzéketlenség sötét felhőjét itt-ott már áttöri az igaz kulturtörekvések lelkesítő sugara 244
