Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Fajcsák Attila: Egy hajdútánc-dallamunk eredete

FAJCSAK ATTILA

EGY HAJDUTANC-DALLAMUNK EREDETE

4. kottapélda

4. kottapélda

a) ’’Nihol kerekedik...” (1,2. és 4. sor!) Klézse (Moldva), A magyar népdaltípusok katalógusa I.

1988. 377-378.;

b) UNGR. TANZ, utótagja (bbc sorok), Johann Wohlmuth, 1689. Szabolcsi 1959. 341-342.

1950, 25. dallam; Szabolcsi 1959, 312. 26. dallam) pedig a siratóstílusú „Látom az életem, nemigen gyönyörű” kezdetű gyimesi népdallal, annak furulyás keserves változatával (Faragó-Jagamas 1954, 121. dallam; Kallós-Martin 1989, 37-38.; Vargyas 1981, 0193. dallam; Juhász 1990, 40.) hozható nagyon szoros kapcsolatba. Ide kívánkozik a Vietórisz-tabulatúra (1680 körül) Süveges tánca (Szabolcsi 1950, 46. dallam; Szabolcsi 1959, 325. 48. dallam) is, amelyik a Kodály gyűjtötte zsérei „Két tyúkom tavali...” (Kodály 1952, 197. 290. dallam20) címmel ismert régi stílusú, kanásztánc ritmusú népdalunk igen közeli változata. A példákat tovább is folytathatnánk, de valójában nem ez dolgozatunk témája. Véleményünk szerint mindhárom kései feljegyzésű táncunkat nyugodt lélekkel datálhatjuk vissza legalább a XVI. század első felére.21 Ha a jövő kutatása pedig bebizonyítaná, hogy már korábban is része volt tánczenénknek e három dallam, azon sem csodálkozhatnánk.

Mindenképpen szólnunk kell Vargyas Lajos idevágó kutatásairól. Több alkalommal is foglalkozott a dudazene népdalainkra, tánczenénkre gyakorolt hatásával, és az oktávval kibővült dúr-hexachord melodikával. (Vargyas 1956; Vargyas 1981, 52-53., 251., 322-324.; Vargyas 1990, 335-336.) Ennek megjelenését csak a XVII. század második felére, majd széles körben való elterjedését a XVIII. századra teszi. (Vargyas 1990, 336.) Az egyik helyen a következő szerepel: „A 17. századi táncok között kettő van, amely nagyon közel áll az ilyen dudamuzsikához: Apor Lázár tánca a Kájoni-kéziratból, és az „Ungarl. Tantz” (= magyarföldi tánc) a Lőcsei tabulaturás könyvből. Mindkettő szapphikus és mindkettő 1-6+8 hexakord melodikából építkezik. Ez a hangszeres hexakord muzsika is divattá válik a

18. században”. (Vargyas 1990, 336.)

Az elmúlt évtizedekben rengeteget idézett Apor Lázár táncáról csak annyit, hogy nem szapphikus hanem AA^BA^ szerkezetű és nincs benne oktáv. A kutatás eddigi gazdag eredményei22 alapján azon az állásponton vagyunk, hogy a jeles erdélyi főúr nevét viselő tánc is XVI. századi hajdútánc, de lehet hogy korábbi. Ennek bizonyítása természetesen egy másik dolgozat témája, így ezzel itt többet nem foglalkozunk.

Ami pedig a Starck-féle virginálkönyv (és nem Lőcsei tabulatúra) „magyarföldi”, pontosabban hajdútáncát illeti, az eddigi eredmények a tánc késő középkori eredeztetését erősítik meg. Nézetünk szerint a kétszer előforduló oktáv hang semmiképp nem annak bizonyítéka, hogy táncdalunk a magyar népi barokk dallamosság egy XVII. század végi megnyilvánulása volna. Mint azt a fentiekben láttuk, a frissebb eredmények tükrében árnyaltabbá tehetők Vargyas Lajos évtizedekkel ezelőtti fel179