Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Fajcsák Attila: Egy hajdútánc-dallamunk eredete

FAJCSAK ATTILA EGY HAJDUTANC- DALLAMUNK EREDETE 3. kotta példa 3. kottapélda SALTUS (?), Szirmay-Keczer Anna-féle kézirat, 18. sz. első fele. Kresánek 1967.70. A-32a szintén dúr pentachord hangkészletű, s benne rejlik egy „bbc”-re való bővülés le­hetősége, amennyiben a 4 ütemes В sor = b(2ü) +c(2ü). Mellesleg maga Kresánek is több helyen jelöli szögletes zárójellel az általa ungaresca formában is elképzel­hető bővüléseket.9 Egyébként a Keczer Anna-féle proporció-változat mintha csak a Vargyas Lajos gyűjtötte, „Akkor járja a medve” (Áj, 1940) kezdetű, s ugyancsak sza­bályos szerkezetű dudanótánknak volna a páratlan megfelelője. (Vargyas 2000, 946., közli Szabolcsi 1950, 87., Szabolcsi 1959, 343.) Említésre méltó még e fon­tos XVIII. századi felvidéki kéziratunkról, hogy benne meglepően nagy a hármas lüktetésű táncok aránya a párosakéhoz viszonyítva. Mintha csak egy „proporció­­gyűjtemény” volna. A bemutatott példánk is azt sugallja: nem mondhatunk le egy alapos vizsgálatról, mert elképzelhető, hogy további magyar táncok, vagy azok pro­­porciónak változatai itt lelhetők meg.10 A következőkben nézzük meg táncdallamunk néphagyományban fennmaradt változatait. Bartha Dénes egyik alapmunkájában megjegyzi, hogy a Pálóczi Hor­­váthnál „feljegyzett hajdútánc, kanásztánc dallamok elemei meglehetős szabadon, szeszélyesen keverednek, kapcsolódnak egymáshoz.” (PHÁ ÖÉ 667.)11 Éppen ezért szükségesnek tartjuk kettéválasztani vizsgált dallamunkat, amikor bemutatjuk a néphagyomány által megőrzött változatokat: külön elemezzük az előtagot (AA) és külön a második részt (bbc). Legelsőként Szabolcsi Bence adott közre néhányat, köztük egy, a Keczer Anna­­kéziratban szereplő és egy, a Pálóczi Horváth Ádám által közölt variánssal.12 (Sza­bolcsi 1928, 118-120.; Szabolcsi 1959, 342-343.) Vargyas Lajos az egyik sokat idézett, ma is iránymutató munkájában szintén szerepel régi táncunk, s annak du­danóta változatai. (Vargyas 1956, 276-277.) E jellegzetes régi dudanótánk kisebb­­nagyobb eltéréssel megtalálható a Bakonyban (Békefi 1977, 229.), a Szigetközben (Barsi 1971, 178-180.), a felvidéki magyarok (MNTII. 1953, 501. és 502. dallam; Tari 1986,116-119., 121.) és szlovákok13 (Réthei 1924,143-144.; Tari 2001,124.) körében, az ország különböző településein (MNT II. 1953, 520, 923, 943. dallam) sőt még a Soprontól legtávolabb lévő Moldvában is.14 A dallam előtagja Sárosi Bálint legújabb rendszerezése szerint ahhoz a jelleg­zetes 8-5-ös (vagy 5-8-as) dudanóta-típushoz tartozik, amelyiknek az első ütem­párja az 5. fokra nyit, a második pedig az 1. fokra zár. (Sárosi 1996, 77., 99-100.) Ide kívánkozik az a fontos megállapítás is, mely szerint:,Azonos sor nyitással-zá­­rással történő ismétlése a középkori nyugat-európai táncok kísérő zenéjében is jól ismert eljárás.” (Sárosi 1996, 79.) Ha pedig ez a formaalkotási módszer a földraj­zilag elzártan élő Biskra-vidéki arabok népzenéjében is kimutatható, akkor felte­177

Next

/
Oldalképek
Tartalom