Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Fajcsák Attila: Egy hajdútánc-dallamunk eredete
ARRABONA 2008.46/2. TANULMÁNYOK Mielőtt jobban szemügyre vennénk dallam-összehasonlításunkat (1. kottapélda), röviden szólnunk kell a tánc elnevezéséről. Ungarischer Tanz vagy Vngerischer Tantz címet természetszerűleg csak olyasvalaki ad egy magyar táncnak, aki nem magyar. Mivel nem tudta sem Wohlmuth sem az Vngerischer Tantz lejegyzője, hogy pontosan milyen magyar táncról van szó, ezért egy tágabb értelmezésű címet adott neki éppúgy, mint a gdanski kézirat szerzője, aki Ungaro névvel jelöli dallamunknak egy, a XVII. század elején rögzített változatát. Egy másik gdanski forrás a Hayducker Tanz, egy XVI. század végi német tabulatura pedig a Heiducken Dantz címet használja. Nagy valószínűséggel állítható, hogy ezt a táncot a három részre szakadt Magyarországon mindenki hajdútáncként ismerte. A Wohlmuth által zenepedagógiai szempontból rögzített, a virginálkönyv elején, a legegyszerűbb darabok között szerepeltetett táncról tudhatta, hogy az egy népszerű régi dallam, s a kor gyakorlatának megfelelően magyar tánc címmel szerepeltette kezdő tanítványának szánt gyűjteményben. Az azonban már nem várható el még egy európai zenei műveltségű orgonistától sem, aki egyébként németajkú, hogy a precíz hajdútánc címet adja táncdalunknak. Nem kizárt, hogy a XVI. századtól a „magyar vagy magyarföldi” tánc többnyire egyet jelentett itthon és külföldön a hajdútánccal. Az 1. kottapélda táncdalaiból kettő (a, c) tisztán ungaresca formájú (AAbbc), a másik kettő magán viseli e forma lehetőségét, amennyiben az ismétlőjelek „sajátságos használatától” eltekintünk. Nem tudhatjuk, hogy a lejegyzés gyarlóságából, vagy a különböző publikációkban nyomdai hibából születtek e változatok, vagy ténylegesen így szóltak egykoron.5 Tehát a vizsgált tánc, az összehasonlításban szereplő további három hajdútánccal egyben ungarescak is. Erre legutóbb Csörsz Rumen István is rávilágított, amikor egyik munkájában „hajdútánc-karakterű ungarescá”-nak nevezi, és XVII. századi dallamként kezeli vizsgált darabunkat. (Csörsz Rumen 2003,169.) Mivel nagy valószínűség szerint a XVI-XVII. században idehaza ezt a magyar táncot mindenki hajdútáncnak nevezte, a későbbiekben mi is következetesen ezt a terminust használjuk. A XV. század második felétől a XVIII. század elejéig ez volt a legszélesebb körben elterjedt táncunk a köznéptől kezdve a végvári hajdúk széles táborán keresztül a nemesekig, és a főnemesekig. Még nők is járták.6 Ha az 1. kottapélda dallamait alaposan megvizsgáljuk, a négy összehasonlított hajdútánc hangsora, és nagyfokú szerkezeti, ritmikai egyezése, valamint számos zárlatazonossága és formai rokonsága arra enged következtetni, hogy szoros, ge-1. kottapélda 1. kottapélda a) UNGR. TANZ, Johann Wohlmut, 1689. Szabolcsi В. 1959. 341-342.; b) HEIDUCKEN DANTZ, 16. sz vége, Szabolcsi B. 1959. 202.; c) VNGERISCHER TANTZ, 17. sz eleje, Szabolcsi B. 1959. 203.; d) UNGARO, 17.sz. első fele, Domokos M. 1990. 506. 174
