Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Sasvári László - Diószegi György Antal: "Győri Boltos Görögök" avagy ortodox kapcsolatrendszer és értékteremtés a XVII-XVIII. században
SASVÁRI LÁSZLÓ — DIÓSZEGI GYÖRGY ANTAL „GYŐRI BOLTOS GÖRÖGÖK”... A fenti aláírók közül két név észak-magyarországi rokoni vagy kereskedelmi kapcsolatokat sejtet: Vasvári nevű görögöt ismerünk a XVIII. századi Egerben is. A Borsody vezetéknév is elgondolkodtató: származási helyre vagy üzleti kapcsolatokra utalhat. A Varsányi névvel is több alkalommal találkozhatunk az írott forrásokban: a komáromi görögök között 1732-ben szerepel Varsányi János; a tokaji görögök 1762-es összeírása említi Joannes Varsany tiszanagyfalui pusztabérlőt.5 (Sasvári-Diószegi2007,26.) A név korábban is előfordul: „Varsán Graecus” 1711-ben. (Bánkuti 1975, 96.) A fenti Szekeres nevű személy esetén okkal feltételezhető, hogy rokona lehetett Szekeres Athanáz (7-1794, Bécs) ortodox lelkésznek, aki később győri egyházmegyés római katolikus lelkész, és görög cenzor lett. (Ivancsó 1999. 7., 9.) Győr vármegyében 1754 és 1771 között 7 görögöt írtak össze: négyet Győr városában, három további helységben pedig még hármat. (Füves 1965, 107.) E helységek a következők voltak: Győrszentmárton, Kóny és Felpéc. Az e településeken összeírt három görög neve: Joannes Tallio (aki a kecskeméti görög kereskedőtársulathoz tartozott), valamint Joannes Kristóf és Antonius Keresztes. (Papp 2004, 95.) Két XVIII. századi Zala vármegyei adatnak szintén vannak győri vonatkozásai. Az 1770-es évek végén az 51 éves Simeon Panakoszta Győrbe készült áttelepedni: császári alattvalónak vallotta magát, vélhetően azért, mert a magukat török állampolgárnak vallók Bécs előírásai szerint hűségesküre voltak kötelezve, ha továbbra is Magyarországon kívántak kereskedni. A Győrött született Josephus Kozma zalaszentgróti lakos szintén császári alattvalóként határozta meg önmagát. (Füves 1972,295.) A Panakoszta családnév előfordult Nagykanizsán is a XVIII. században, sőt, Egerben is, ahol a Panakoszta-ház még ma is áll. Panakoszta Sándor képviselő tett hagyományt az éjjeli közvilágítás megteremtése érdekében: 1879- ből való emléktábla őrzi Egerben nemes cselekedetét. A görögök kereskedelmi kapcsolatai jellemzően hálózatszerűek voltak: egyszerre több városban is kitapintható jelenlétük házaik, lerakataik, kereskedőtársaik, anyakönyvezésük, templomba járásuk és családi kapcsolataik révén. Foglalkozásukat tekintve a győri görögök és szerbek főként tímárok és gabonakereskedők voltak. Az utóbbiakat burcsellás néven is emlegették a gabonaszállító hajóról, a burcselláról. Egy kései adat: a győri Xántus János Múzeum Lapidáriumában található a Macedóniából származó Mojszovits Nikodem sírköve, aki 18 esztendős korában Győrött hunyt el 1901-ben. Az egykori győri ortodoxok nagyobb része a város várfalon kívüli, nyugati elővárosában, Újvárosban lakott a templom utcájában, az ún. Rác (ma Bálint Mihály) utcában. A görög ortodox közösség hitélete és temploma A győri ortodox egyházközség már a XVII. század előtt fennállott. Mintegy a komáromi testvéregyházközségnek tekinthető, sorsuk némileg egybe is fonódott: ugyanis 1670 táján a jezsuiták mind a komáromi, mind a győri szerbeket unióra bírták. (Pirigyi 1990, 89.) E kényszerunió valószínűleg az 1690-es nagy szerb beköltözéssel ért véget: ekkor kerülhettek ismét Győrbe nagyobb számban a görögkeleti vallású görögök 165
