Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Sasvári László - Diószegi György Antal: "Győri Boltos Görögök" avagy ortodox kapcsolatrendszer és értékteremtés a XVII-XVIII. században
ARRABONA 2008. 46/2. TANULMÁNYOK és a macedorománok is. A Szent Miklósnak szentelt templomot a görögök nagy valószínűséggel 1727-ben építhették fel a szerb hittestvérekkel közösen (a szerbek kiváltságai alapján). Ugyanakkor fontosnak tartjuk rögzíteni, hogy még a XIX. század eleji templomdíszítésben is a görögöké volt a vezető szerep: ennek egyik legfőbb bizonyítéka a görög feliratú ikonosztáz is. (Nagy 1998, 54.: 9. jegyzet) A vallás az első diaszpóra görögsége körében alapvető összetartó erőt jelentett. Győr, Balassagyarmat, Békés, Diószeg, Gyöngyös, Karcag, Kecskemét, Léva, Miskolc, Nagykanizsa, Nagyvárad, Nagyszombat, Nagyszeben, Pest, Sopron, Szentes, Tokaj, Ungvár, Vác és Zimony görög közösségei templomot vagy kápolnát építettek: a XVIII. században 35 görög egyházközség jött létre Magyarországon. Az iskola is fontos összetartó erőt jelentett: anyanyelvűk megőrzése érdekében a XVIII. század végén a görögök 17 iskolát építettek közadakozásból: Belényes, Békés, Eger, Gyöngyös, Győr, Gyula, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Miskolc, Komárom, Nagyvárad, Pest, Tokaj, Oravicza, Újvidék, Ungvár és Vác iskolái hosszú időn át fenntartották a görög identitást e közösségek ifjaiban. A győriek által rác templomnak nevezett Szent Miklós templomról jelenleg kevés adat áll rendelkezésünkre, építését a szakirodalom 1727-re teszi. (Genthon 1959, 111.) Az 1800 táján készült ikonosztáz szerkezete „a XVI-XVII. századi balkáni, alacsony típusú személyrekesztők reminiszcenciája. Ezekhez — közelebbről a makedóniaiakhoz — hasonlóan az ikonfal három zónából áll, a táblák — főképp a második és a harmadik zónában — kis méretűek...” (Nagy 1998, 189.) Ez a megállapítás az ikonosztáz alsó részére vonatkozik, de van egy felső része is, mely azonban nem ér fel teljesen a szentélyt a hajótól elválasztó diadalívig. Faragványok tekintetében a felső rész volt változatosabb, s maguknak a faragványoknak az elhelyezése „ószerbiai reminiszcenciákat idéz”. Sajnálatos módon a fafaragó személye még nem ismert. A Mária elhunytát megjelenítő ikonon szereplő „mitrában megjelenő főpap tartása, arckaraktere D. Popovic püspök... kissé fiatalabb kori...” portréja. Dionisziosz Popovics, görög családnevén Papajanuszisz, 1790-1828 között budai ortodox püspökként szerzett hírnevet. A fentebb már említett Szekeres Athanáz ortodox lelkész nevéhez fűződik egy „Imádságos könyvetske”, melyet Angyaláki Miklós székelyhídi kereskedő adott ki elsőként 1740-ben majd második kiadásban 1801-ben.6 (Ivancsó 1999, 7., 9.) Akiadás helyét nem ismerjük, ám a szerző és a kiadó személye érdekes adalék az egymástól távol élő görögök kapcsolata szempontjából. A kereskedelem és a hitélet szerves egységét jelzi egy jászkunsági adat: 1781- es Jászberényben írt végrendeletében a görög Kristóf János 12 forintot hagyományozott a győri ortodox templomra. (Papp 2004, 254.) Vélhetően azonos lehet az 1754-es összeírás kapcsán már említett Joannes Kristóffal. Az 1785-ös lelkészösszeírás szerint Győrben 15, és még szerteszét 10 ház volt ortodox.7 Nem volt nagyszámú a gyülekezet, azt viszont nem lehet megállapítani, hogy hány volt ebből a görög, illetve a szerb. Az 1754-71 közötti összeírások a török alattvalókra vonatkoztak, de minden bizonnyal voltak már a görögök között győri polgárjoggal bírók is. A görögök befolyására már utaltunk a templomdíszítés kapcsán: erősíti ezt a véleményünket, hogy 1770-ben görög nyelvű iskola működött a 166
