Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Magyar Kálmán: Szent László és Somogyvár (Tanulmány a XI. századi magyar-francia kapcsolatok történetéhez I.)
ARRABONA 2008.46/ 1. TANULMÁNYOK Henrik német-római császár politikáját támogatta. A császár Hartvikot Magdeburg érsekévé is megtette a 15 gregoriánus püspököt leváltó mainzi zsinat után. Később a császár politikai kényszerűségből kibékült az előző érsekkel. Hartvik ezután Magyarországra távozott. Itt győri püspökként Szent László európai nagyhatalmi kapcsolatainak az egyik diplomáciai mozgatója. László király képviseletében ő szövögeti azokat a szálakat, amelyek IV. Henrik és az általa állított ellenpápák ellenében a Rómában székelő, ún. reformpápákkal való szövetséget próbálják létrehozni. Többek között az ő politikai és diplomácia küldetése révén alakul ki 1090 táján a Saint-Gilles-i apátságot birtokló ún. francia reformpápákkal is László királynak a jó szövetséget ígérő kapcsolata. Ez a közvetlenebb összeköttetés Somogyvár megalapításával csak elindulni látszott, mert az ún. reformpápák Lászlóval és Kálmánnal szembeni — Horvátországgal kapcsolatos — hűbéri igényei miatt viszonylag gyorsan megszakadt. (Magyar 2000, 319-322, 325-327.) Ezért is következett be 1092-ben László külpolitikájában a már említett gyökeres változás. A fordulatot előbb apósának, Rudolf német ellenkirálynak 1080-ban, majd feleségének, Adelheidnek 1090-ben történt halála is okozta. Lászlót az újabb szövetség kialakítása gyors külpolitikai lépések megtételére sürgette. (Uzsoki 1992, 148-151.) Ettől kezdve a király és diplomatái számára már a német császárral, Bizánccal és a szicíliai normanokkal szövetségben a horvát korona magyar főhatóság alatti megtartása maradt a legfontosabb cél. Az ún. francia pápákkal való közvetlenebb kapcsolatok megszakadása ellenére is — Saint-Gilles anyakolostor főhatósága alatt — működni kezdett a filia, a somogyvári francia apátság és hamarosan a Dunántúl legfontosabb francia műveltségű központja is lett. (Magyar 1983, 47-49; Fügedi 1992, 55-60.) A XI. századi francia-magyar egyházi kapcsolatokról13 A magyar állam már Szent István idejétől kapcsolatban állt a franciákkal, a francia egyházzal. Végső soron az István királynak koronát küldő II. Szilveszter pápa is francia származású volt. (Gábriel 1944, 8-9.) István király fogadta Limoges püspökét Hilduint, és Fleury apátját Capet Gauzlint. István levelezést folytatott Odilóval, Cluny apátjával. Odiló küldte a királyhoz követségbe bizalmi emberét, Richard verduni apátot, aki Gellért püspöknek is barátja volt. Gellért még a műveit is elküldte neki. Valószínűleg az ő meghívására járt Gellért Franciaországban is. A Csanádi egyházmegye megszervezésénél Gellért által a Dunántúlról áthívott vallon-francia (Gallici) plébánosok is szerepeltek. Ugyancsak István király korában működött Bonipert pécsi püspök. О Fulbert Chartres-i püspöktől — a szintén francia Hiduinus segítségével — Priscianus grammatikájának az elküldését kérte. (Sőtér 1946,8-10,18-19.) A vallon-francia származású Leodvin bihari püspökről, mint I. Endre és I. Béla király bizalmas, belső emberéről is tudunk. Levárdy szerint „András a nemzetségi részhatalmát védő és a pogány hagyományokat és vallást konzerváló Vata megtörésével — Leuduinus bihari püspök ideológiai támogatásával — jelentős akadályokat hárított el a feudális viszonyok kibontakoztatásának útjából”. (Levárdy 1992, 255.) I. András király megbízásából Leodvin vette számba a székesfehérvári kincstárat. András 1050-ben őt küldte el követségbe Franciaországba. Ekkor látogatott haza György kalocsai érsek is. О először szülőhelyére Toulba zarándokolt, de tudunk Clunybe, Odilo apáthoz történő látogatásáról is. (Györffy 1972, 39.)
