Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Magyar Kálmán: Szent László és Somogyvár (Tanulmány a XI. századi magyar-francia kapcsolatok történetéhez I.)
MAGYAR KÁLMÁN SZENT LÁSZLÓ ÉS SOMOGYVÁR Cluny monostora minden szempontból nagyon fontos hely volt. Hugo — az Odilót követő apát — IX. Leo pápa megbízásából I. Andrást kereste meg a németmagyar béke ügyében. (Sőtér 1946, 18-19.) Leodvin Namurban tett látogatásakor a székesfehérvári kincstárból elvitte Szent György és Szent Miklós két eredeti ereklyéjét. A bihari püspök azokat szülőhelye, Namur akkor épülő Szent Alban egyházának adományozta. (Sőtér 1946,18- 19; Balogh 1982, 22.) Ugyancsak lotharingiai volt Franco veszprémi — és belgrádi — püspök, aki 1055-1087 között többször is hazalátogatott Liége-be. (Györffy 1972, 39; Székely 1972,56-58.) Ehhez a körhöz tartozik még — a Géza és László hercegeket Salamon fondorlatos lépéseiről értesítő — Vilmos szekszárdi apát is. (Gábriel 1944,16.) Györffy György szerint a lotharingiai eredetű vallon-francia klerikus réteg 1046 után költözött Magyarországra. (Györffy 1975,240.) Béla udvarában és körében is ők szerepelhettek, mint a királyné honfitársai. 1048-ban Verdunből huszonnégy kanonok költözött Magyarországra. Több közülük itt püspök lett. (Bárczi 1938, 3-4; 24-30.) Végső soron a XI. században az eddig ismert francia-vallon bevándorolt egyháziak három püspöki, egy érseki és egy apáti széket töltöttek be. Mindegyik a királyhoz kötődő fontos politikai szereppel is rendelkezett. Leodvin bihari püspök és György kalocsai érsek I. András király követe és tanácsadója volt. Franko (Frank) 1070 tájától veszprémi püspök, 1071-ben Salamon tanácsadója, majd 1075-ben már I. Géza király méltóságviselői között szerepel. 1080 tájától mint lengyel fejedelmi tanácsadót említik. 1080-1081-ben a Liége-i egyházmegyében, az Ardennek-beli Saint Hubert apátságban I. Henrik püspök kísérője volt. (Magyar 1983, 16.) Jól követhető tehát, hogy I. Istvántól kezdődően létezett egy fontos vallon-francia egyházi kapcsolat: I. András és I. Béla, majd Salamon és végül I. Géza tanácsadója, követe is egy-egy vallon-francia főpap volt. I. Béla feleségének édesanyja is Lotharingiából származott. Nyilvánvaló, hogy emiatt még erősebben működött a lotharingiai egyházi kapcsolat. Azt is tudjuk, hogy idősebbik fia, I. Géza első felesége Toulouse-i, tehát dél-francia származású volt. Toulouse grófjához tartozott a mai Languedoc, s vele Saint-Gilles városa is. (Jeolas 1994, 189-215.) Az előzőekben már írtunk arról, hogy a Gézát a trónon követő testvére, I. László — elődeihez hasonlóan — ugyancsak a pápai, illetőleg a dél-francia kapcsolatokat szorgalmazta. A nagyhírű latin főapátok közül éppen a reformpápák—VII. Gergely, III. Viktor és II. Orbán — fő támaszaival, a Montecassino-i és a Cluny-i apáttal tartott kapcsolatot. Ők is szorgalmazták Lászlónak a főhatóságuk alá tartozó Saint- Gilles-i priorokkal való közvetlen kapcsolatfelvételt. Általuk, s magyarországi megjelenésükkel viszonylag gyorsan létrejöhetett ez a közvetlen francia, s vele a római, pápai kapcsolat. (Magyar 1992, 166-168.) A Saint-Gilles-i apátok ebben az időben a legjobb politikai közvetítők is voltak. Cluny-és Montecassino apátjaihoz hasonlóan nagyon jelentős külpolitikai tevékenységet fejtettek ki. Nyilván erről is tudott a nálunk 1070-1080 között veszprémi püspökként szereplő Franko. Ő 1080 után, mint a lengyel fejedelem tanácsadója, az episcopus poloniensis is szorgalmazta ezt a kapcsolatfelvételt. 1085-ben ugyanis Wladyslaw Herman fejedelemnek azt tanácsolta, hogy tegyen diplomáciai lépéseket 59
