Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Magyar Kálmán: Szent László és Somogyvár (Tanulmány a XI. századi magyar-francia kapcsolatok történetéhez I.)
MAGYAR KÁLMÁN SZENT LÁSZLÓ ÉS SOMOGYVÁR tál alapított monostorba helyezték örök nyugalomra. László somogyvári temetése az utolsó megnyilvánulása ennek a XI. századi normának vagy hagyománynak.” (Fügedi 1992, 56.) Somogyvár alapítása és a magyar (nép)hagyomány8 Már Barna Gábor is közölte, hogy Ignácz Rózsa 1950-ben a Somogyvártól északra nem messze lévő Ordacsehiben gyűjtötte fel Szent Lászlónak Somogyvár alapításával kapcsolatos egyik mondáját. (Barna 1992,112.) Ignácz lejegyzése szerint így szólt ez a monda: „Eccer is, ez mán életinek végefelé vót, vadászik a Kegyes László egy szépséges erdőben. Megpillant egy bakszarvast, de lehetett annak mán tíz-tíz ág is egy-egy szarván, olyan szép szarva vót annak, mint az oltári karosgyertyatartó. Kapja Kegyes László a puskáját, meg akarja lőni a szarvast, de... megszólal a szarvas, de akkor mán kiejtette a kéziből a puskát, úgy nézett rá, s aszonygya:- Ne lőjj meg engem Kegyes László. Nem vagyok én szarvas állat, angyal vagyok ám, mi Urunk Jézustól tehozzád követ a mennyeknek országából. Nézi László a szarvast s hát Uram Isten egybe tiszta fehérré változik az, a két szarva tíz-tíz ágán kigyullad tíz szép fejér angyalszárny. Térdre esik László, aszonygya:- Mi az én Uram Krisztusom parancsolatja? Aszonygya az angyallá vált szarvas:- Építs ezen a helyen templomot, hogy legyen miben imádjanak a népek.. .Osztán, ha felépült a templom, hát hóttod után abban legyen a testednek csendes nyugodalma. De mán akkor repült az angyal... a mennyeknek országába... Hogy Váradon vót-e az a templom? Nem hallottam róla, Váradot sohasem hallottam. Nagyváradot sem. Inkább csak itt lehetett Somogybán, mer édesanyám odavaló volt, osztán ő mesélte.” (Ignácz 1989,142-145.) Ez a somogyi csodás templomalapításról szóló néprajzi anyag nyilvánvalóan I. László, a későbbi Szent László somogyvári templomalapításának közel 900 évvel későbbi legendája. Szinte az is külön csoda, hogy az itteni népi emlékezet ennyi időn át így megőrizte. Erdélyi Zsuzsanna szerint: „Hányatott sorsú népünk korai szellemi értékeit, úgy tetszik, jobban megőrizte a közösségi — illiterátusi — emlékezet, mint a literátusok kódexei, betűi.” (Erdélyi 1992, 63.) Több évtizedes gyűjtései során éppen Erdélyi Zsuzsanna fedezte fel azt a tényt, hogy például az archaikus imádságműfaj anyagában középkori irodalmunk bizonyos válfajainak, helyenként nagyon korai szövegtöredékei is megmaradtak. Szerinte Somogy a műfaj, s végső fokon a magyar irodalomtörténet számára is meghatározó volt. (Erdélyi 1992, 63-64.) Nyilvánvaló, hogy a népi emlékezet nemzedékeken átívelő szóbeli hagyományozódásának folyamatában — bizonyos változtatásokkal — ezek a fontos események — mint a somogyvári templomalapítás is — a magyar népi kultúra emléktárában napjainkig megmaradtak. Ez talán Somogyvár vonatkozásában még jobban érthető, mert a középkori magyar kultúra egyik központja is volt. (Erdélyi 1992, 64; Volly 1992, 73-76; Bánhegyi 1992, 77-80.) Ugyancsak Somogyvár különleges magyar hagyományai között kell megemlítenünk azt is, hogy a somogyvári monostornak nincs és sohasem volt az 1091-es évből való alapítólevele. (Fügedi 1992, 56.) Erre egyfajta magyarázat lehet az is, 55
