Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Farkas Annamária: A Szent László Társulat története
ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK eredményei 1945-től 1948-ig című összefoglaló hivatalos kimutatásnak a közlése. Shvoy Lajos püspök úr, a Szent László Társulat elnöke Nógrádi Sándor miniszterelnökségi államtitkár úrral ebben az ügyben Halácsi Dezső jelenlétében megállapodott. A Szent László Társulat igazgató-választmányi ülése a püspök úr elnöklése mellett az említett cikk közléséhez hozzájárult. A cikk egyes részei a szakminisztériumok hivatalos közlései, amelyeknek az adataiért az illetékes hivatalos adatszolgáltatók felelősek. Egyébként ezekre a közlésekre személyesen felhívtam dr. Gigler Károly33 kanonok úr figyelmét.”34 Az egyházi főcenzor Giglernek nem volt kifogása hit és erkölcs tekintetében. Viszont volt kifogása Mindszenty Józsefnek, aki csak akkor járult hozzá a könyv kiadásához, ha az újjáépítésről szóló fejezet kimarad a kötetből. Mindszenty döntése nehéz helyzet elé állította a szerkesztőt, aki több hónapos munkáját látta elveszni ezzel az intézkedéssel. A szerkesztő a hercegprímás döntése miatt a Miniszterelnöki Hivatallal szemben is kínos viszonyba került, ahol az említett cikk megjelenését szorgalmazták. Shvoy Lajos szintén nehéz helyzetbe került a Nógrádi államtitkárnál és Ortutay miniszternél létrejött korábbi megállapodása miatt. Halácsy igyekezett áthidaló megoldást találni. Miután egyeztetett Shvoy püspökkel, javaslatot tett Mindszenty bíborosnak, hogy az újjáépítéssel foglalkozó fejezetet rövidítsék le. A kihagyandó 22 oldal főleg Mindszenty hercegprímás által kifogásolt részeket tartalmazta, mert ezekbe az érsek szerint valótlan adatok kerültek bele. A tengeren túl ugyanakkor már nagyon várták az Évkönyvet. Az Egyesült Államokban a Katolikus Magyarok Vasárnapja című lap 1948. július 9-i számában népszerűsítő cikk jelent meg az Évkönyvről: „Ez a könyv nekünk készül, és nekünk szól. Érdeklődjünk utána. Terjesszük, és már most gyűjtsünk előfizetőket rá. Jónevű magyar katolikus íróknak adunk vele mindennapi kenyeret. íme egy akció, amely nemcsak kér, hanem nekünk ad bőséges szellemi és magyar értékeket. Megteremti a kapcsolatot az óhazával, ahonnan jövünk.”35 Az 1948. július 14-i választmányi ülésen az ügyvezető alelnök bejelentette Keresztes Sándor lemondását, a titkári posztot a választmány az ügyvezető alelnökre bízta. Az ülésen Halácsy Dezső beszámolt az Évkönyv körüli fejleményekről.36 1948 szeptemberétől a megüresedett titkári pozíciót Halácsy Dezső töltötte be. Shvoy püspök úgy vélte, hogy pont a titkári munka egyeztethető össze a leginkább az Évkönyv szerkesztésével, mert Halácsy így is sokat érintkezett a hatóságokkal. Halácsy volt az ütközőpont a kommunisták irányította kormányszervek és hivatalok, valamit az egyházi vezetők között. A szerkesztő csupán a fáradságos munkával összeállított Évkönyvet szerette volna kiadni, némi pártpropagandát csempészve a kiadványba, kiérdemelve ezzel a minisztériumok bizalmát. Mivel az Évkönyv állami támogatást is kapott, ezért a kormányszervek úgy vélték, jogosan szólhatnak bele a kiadvány szerkesztésébe. Az Évkönyvre viszont állami támogatás híján nem jöhetett volna össze annyi pénz, hogy eredeti formában kiadják. Úgy tűnt, hogy csak ez a kompromisszumos megoldás kínálkozott arra, hogy a terv megvalósuljon. Mindszenty József bíboros —jogosan — hallani sem akart semmiféle pártpropagandáról a katolikus Szent László Évkönyvben, ezért csak statisztikai adatok nélküli, megválogatott képanyag közlését engedélyezte.37 Shvoy püspök is átnézte novemberre a lerövidített változatot, s úgy vélte, noha a hercegprímás által kifogásolt részek kimaradtak, a cikk mégis megőrizte politikai vonatkozását, s nem engedélyezte megjelenését. A szerkesztő ekkor már 15 hónapja dolgozott az Évkönyv megjelentetésén. 468
