Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Farkas Annamária: A Szent László Társulat története
FARKAS ANNAMÁRIA A SZENT LÁSZLÓ TÁRSULAT TÖRTÉNETE sőt a már végzett lelkészek útiköltségéhez is hozzájárult. A Társulatnak köszönhetően a bukovinai székely falvakban összesen tízezer ember hallhatta újból a régen várt magyar szót a templomokban, és kétezer iskolás tanulhatott magyar nyelven a román tengerben. A moldvai csángók esete nehezebb volt, mert a bukovinai székelyekkel ellentétben szétszórtan éltek, ráadásul lélekszámúk százezer körüljárt a XX. század elején. Magyar pap hiányában azonban a Társulat magyar nyelvű imakönyveket tudott küldeni, és igyekezett vándormissziókat szervezni a leginkább veszélyeztetett területekre. A Szent László Társulat hatáskörét kiszélesítve kikötői lelkészségeket létesített olyan nagy európai kikötővárosokban, mint Le Havre, vagy Hamburg. A Társulat 1908-tól véglegesen magára vállalta az országból idegenbe szakadt magyar katolikusok lelki gondozását. (Szemes 1942, 66-67.) A magyar püspöki kar konferenciáin ezért 1908 után gyakran szóba került az amerikai magyarok ügye egészen az első világháború kitöréséig. A püspöki kar tehát tudomásul vette a Társulat működési területének kiterjesztését, azt azonban csak a segélyezésre nézve fogadta el. A személyek kiválasztásának kérdésében a püspöki kar továbbra is fenntartotta magának a döntési jogot egészen 1934-ig. Ekkortól a püspöki kar mind a személyek kiválasztását, mind a segélyezést a Szent László Társulat hatáskörébe utalta. (Borovi 2000,21.) Az első világháború kitörésével a Társulat munkája megbénult és a trianoni békediktátumnak köszönhetően a későbbiekben is csak kevés püspökség támogatására számíthatott. (Szarvas 1994, 183.) A kérések pedig nem csökkentek, sőt, mivel egyre többen hagyták el szülőföldjüket a háború alatt, és utána is, ezért számos idegen országban szolgálatot teljesítő papra lett szükség. A húszas években még az egyházmegyék intézték a lelkipásztorok kiküldését. A megyéspüspökökhöz, illetve sokszor a hercegprímáshoz futottak be a külföldről érkező kérelmek. Az 1920-as évek püspökkari konferenciái javában foglalkoztak a külföldről, főként a tengerentúlról érkező kérésekkel: A havannai érsek magyarul, németül, esetleg tótul (azaz szlovákul) tudó papot kért. Magyar papot igényelt a brazíliai és törökországi magyar katolikusok lelki gondozása is. A kéréseket a magyar külügyminiszter továbbította a püspökkari konferenciának, ahol az elnöklő Serédi Jusztinián6 ismertette azokat. Kérte a püspököket, ha valakinek van a feladatra alkalmas papja, akkor azt azon nyomban jelentse neki. A püspöki kart külföldön is többször képviselő gr. Mikes János szombathelyi püspök elvállalta, hogy a Franciaországban élő magyaroknak a szombathelyi egyházmegyéből biztosít papokat. A kanadai magyarok pasztorációjáról Hanauer István váci püspök gondoskodott. (Szemes 1942, 80.) Az első világháborús évek miatti szünet, majd a szűkös költségvetés következtében megszűnt a Romániában élő magyarság támogatása. A társulati közgyűlések Székesfehérváron zajlottak, az új egyházi elnök 1929-től Shvoy Lajos7 székesfehérvári megyéspüspök lett, akit a püspökkari konferencia kért fel erre a feladatra,8 és aki újjászervezte az első világháború miatt szétesett szervezetet. Az 1933. március 23-i ünnepélyes közgyűlésen Krywald Ottót9 választották alelnöknek, aki Shvoy püspökelnökkel együtt a Társulat élén maradt, annak 1950-es feloszlásáig. Az új világi elnök gróf Teleki Pál lett. Az első világháború utáni viszonyok rendeződésével egyre több kérés érkezett nyugat-európai, illetve tengerentúli országokból a Társulathoz, amelyekben arra kérik a püspökelnököt, hogy küldjön magyar papokat a kint élő magyar katolikusok lelki gondozására. Sajnos a legtöbb esetben elutasító válaszok érkeztek, mert egy461
