Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Wehli Tünde: "Quomodo beata virgo medicat ipsum"
WEHLI TUNDE “QUOMODO BEATA VIRGO MEDICAT IPSUM’ XVII. quomodo fuit osculatus cum rege bohemie — hogyan csókolta meg a csehek királyát. XVIII. quomodo fuit obitus ipsius — hogyan történt a halála. XIX. quomodo currus ibat cum corpore Waradinum — hogyan ment a testével a kocsi Váradra. XX. quomodo obuiauerunt ipsum cum processione — hogyan jöttek elé körmenettel. XXI. quomodo fűit sepultus — hogyan történt a temetése. XXII. Quomodo populus adorabat circa sepulchrum — hogyan imádkozott a nép a sírja körül. XXIII. quomodo unus nobilis non potuit accipere scutellam argenteam — hogyan nem tudta egy nemes elvenni az ezüsttálat. Ultima quomodo pauper accepit scutellam — Utolsó, hogyan vette el a tálat a szegény. A bemutatott témasor arról árulkodik, hogy a falképekhez hasonlóan a kézirat Szent László képei is a legendákra és a gestára támaszkodó krónika elbeszélésére épülnek, mégpedig közvetlen forrásként a legenda Historia Lombardica magyar függelékében rögzített változatára,11 továbbá a Képes Krónikával fémjelzett krónika-kompozícióra. (Lukcsics 1930, 16-30.) Mégis, kizárólag az említett forrásokból nem vezethetők le az egyes képtémák. (Lukcsics 1930, 7.) Különösképpen érvényes ez a képsor XV. mezőjére, amit a „Quomodo beata virgo medicat ipsum — hogyan gyógyította meg őt a szent szűz” titulus magyaráz. (Levárdy 1973, XLIV. képsor, 136. 15. kép.) (3. kép) A képmező sajátos ikonográfiájára Lukcsics Pál figyelt fel 1930-ban közzétett tanulmányában. A Magyar Anjou Legendárium vatikáni törzsanyagának Szent László-ciklusát elemezve fogalmazta meg azt, a lényegében csak az utóbbi időben Szakács Béla Zsolt által megkérdőjelezett nézetét, hogy a kerlési csatát lezáró, a világi epikától ihletett ölbenfekvés profán motívumát a festő oly módon igyekezett a legendárium egyháziasabb ízléséhez igazítani, hogy egy, sem a Szent László irodalomban, sem a szent egyéb ciklusaiban nem szereplő témával zárta le képsorát. Ezen, Lukcsics megfogalmazásában, a csatában szerzett seb okozta fájdalom csillapodása után László „Istenhez imádkozik, és maga előtt látja a Szüzet, akiben felismeri a kun legyőzésében segédkező magyar leányt, aki őt kezével megérintve, sebét meggyógyítja.” (Lukcsics 1930,15.) A hercegnek a besenyőkkel folyó harcában, még a kunnal vívott párbaja előtt szerzett yrSf qmoro btzt hgo mcmcdt tpn 3. kép Szent László-legenda: XV. jelenet. Magyar Anjou Legendárium 419
