Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Wehli Tünde: "Quomodo beata virgo medicat ipsum"
ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK sebéről elsőként a Legendáriumnál későbbi XIV. század közepi krónika-kompozíció tudósít, és ebben olvasható a gyógyulás módja is: „Később a divina miseratione, — vagyis az isteni könyörületesség — folytán hamarosan fölgyógyult ebből a sebéből.”12 A Legendárium képsorozatának programadója bravúros szerkesztői munkát végzett, amikor irodalmi forrását átrendezve a megfelelő helyre beépítette a herceg buzogány által okozott sérülésének jelenetét is. Ez a kompozíció nem illett bele a László-legenda falkép-ciklusainak struktúrájába. Ugyanakkor alkalmas volt arra, hogy a kerlési csata hősének festészetben rögzített eposzát összekösse a krónikák történeti személyével, és egyben képviselje Szent László történetének egyetlen, falfestészetben megfogalmazott élettörténetét meghaladó eseményláncát.13 Lukcsics felvetése óta a kutatás, mint fentebb erről szó volt, a megmentett leányban az epizódot lezáró képmező Szűz Máriájára ismert. A szakirodalom a két személy közötti azonosságot, illetve annak elvetését az arcvonások hasonlóságához köti.14 (Lukcsics 1930,18.) Pedig ez a kiindulás tévútra vezet. Két okból. Egyfelől azért, mert a kódex nőalakjainak sematikus arcai közel egyformák. Másfelől azért, mert a megmentett leány, illetve a Szent Szűz fiziognómiai vonásai a kódex több képsorában is felbukkannak. Előbbihez analógiaként többek között a Szűz Mária közeli halála előtti angyali híradást ábrázoló lap kínálkozik. (Levárdy 1973, II. képsor, 17.1. kép.) (4. kép) Utóbbi arcának megfelelője Canterburyi Szent Tamás ciklusának Máriájáé. (Levárdy 1973, XXXIV. képsor, 114. 1-2. kép.) (5. kép) Lényegében Szűz Mária és a leány fiziognómiai vonásai között a László-legendán belül is alig érzékelhetők eltérések. (Levárdy 1973, XLIV. képsor, 136.14-15. kép.) (6-7. kép) Abból adódik ez a megoldás, hogy a kódex festői csupán egy női arctípust ismertek és ezt variálták valamelyest. Ami nem meglepő, hiszen a középkor művészetében a női arcokhoz viszonyítva általában változatosabb férfifejek közül is alig válogattak a kódex mesterei. Szűz Máriának a leány mögé rejthetőségének, inkognito szerepeltetésének lehetősége nem a képi szférában, hanem elvi síkon lenne eldönthető. Azonban a középkori irodalomban Mária vonatkozásában eddig nem bukkant elő ilyen adat. így tehát a leány, akinek ölébe hajtja fejét a megfáradt szent, nem lehet Szűz Mária. Viszont a klerikális miliőben is elhagyhatatlannak ítélt profán motívum árnyalása a programadónak szándékában állhatott. Ehhez kellett beilleszteni az eseményláncba a buzogány általi sérülés mozzanatát (XI. jelenet), ami már maga után vonhatta mind a megpihenés, mind a gyógyítás megfestését. (Levárdy 1973, XLIV. képsor, 135. 11. kép.) (1. kép) •i-jforumftítópttcm* fare %íusr 4. kép Mária menybemenetele: I. jelenet. Magyar Anjou Legendárium 420
