Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kerny Terézia: 1453. Adalékok és fölvetések Habsburg (V.) László Szent László tiszteletéhez
KERNY TERÉZIA 1453. ADALÉKOK ÉS FÖLVETÉSEK HABSBURG (V.) LÁSZLÓ ... prosequimur, ac plenis favoribus confovemus, et út optatum sortiantur effectum, opem libenter et operam attentius impertimur. Sane pro parte Venerabilis fratris Iohannis Episcopi Waradiensis nobis nuper exhibitia petitio continebat, quod ipse memoria repetens, quod clare memorie Ladislaus Rex Ungarie pro divini cultus augmento et ecclesia sua waradiensi, in qua suam eligi constituerat sepulturam, unum collegium unius prepositi et duodecim perpetuatorum beneficiatorum, qui canonici et collegium ipsum sepulcri sancti Ladislai regis noncuparentur, ez qui in ecclesia waradiensi incerto loco ad hoc deputando diebus singulis unam missam, nec non horas gloriose Virginis Marie celebrarent, instituere proposuerat, ad optatum finem prducere nequivit, in ipsa ecclesia solemni nodo fundaretur, ex hoc magna populi ad ecclesiam ipsam devotio haberetur, in ipsaque ecclesia divinus cultus maximum susciperet incrementum, libenter pro perfectione huismodi operis de bonis suis propriis certam et quidem magnam quantitatem exponere intendit, presertim si sibi quoad perfectionem operis huismodi aéiquod extrinsecus provenerit adiumentum. [...] Datum Sensis Anno etc. MCCCCLVIII. Quintodecimo Kal. Aprilis. Pontificatus nostri Anno Primo!HS V. László váradi temetésére vonatkozó elképzelései, mint köztudomású, nem váltak valóra, hiszen Prágában helyezték örök nyugalomra. A másik dédelgetett ötlete, ti. hogy Szent László sírjának tiszteletét előmozdítandó új káptalan állít fel, szintén elenyészett. Bár V. László halála után, mint a fönti supplicatio további részéből világosan kiderül, Vitéz János igyekezett megvalósítani a tervet, sőt az új káptalan részére kész volt magánvagyonából is áldozni, ha megnyerte volna a szentjobbi és váradelőhegyi birtokokat, a gyorsan változó politikai események miatt erre már nem került sor. (Theiner 1860, 321-322.) Jóllehet mindezen magasztos tervek hamvába holtak és a Bunyitay által közölt oklevél sem került elő, nem kívánok merész, ám — a pontos szöveg hiányában — alá nem támaszható föltételezéseket megfogalmazni. Mindazonáltal nem vethető el annak a lehetősége, hogy V. László, ha rövid időre, egy-két napra is, de megfordult Váradon. Egyrészt az uralkodók váradi zarándoklata ekkor már nem volt teljesen szokatlan, hanem egy idestova száz éves tradícióba illeszkedett. Ez a kegyes szokás I. (Nagy) Lajos megkoronázása után jött szokásba, aki a szertartás után szinte azonnal Váradra, Szent László sírjához zarándokolt és ez alkalomból igen tekintélyes adományban részesítette az egyházmegyét.49 Az első látogatást hamarosan, 1343-ban már egy újabb követte. 1352-ben (!) második litván hadjárata után, súlyos sebesüléséből felgyógyulva kereste föl ismét a várost „Szent László küszöbét meglátogatni, akinek sírja körül alázatosan földre vetette magát, Istennek és Szent Lászlónak köszönetét mondott, hogy kiragadta őt a halál torkából, bár megtörtén, de épségben hazavezette. És ott három napig maradt, és Szent László király egyházának több adományt tett.”50 Mária királynő és Luxemburgi Zsigmond szintén több alkalommal fölkeresték a váradi székesegyházat. (Kerny 2006.) Ezen kegyes tradíción túlmenően persze más okai is lehettek V. László elhatározásának. Váradon nyugodtak nagyapja földi maradványai, akinek sírjánál, végakarata szerint, naponta zsolozsmáztak, de ami ez esetben a legfontosabb lehetett, az ifjú királynak Szent László volt a védőszentje. Édesanyja hajdani fogadalma is ott motoszkálhatott benne, talán azt jött megújítani. A kíváncsiság is vezérelhette, az 1443. április 7-én történt földrengéskor történt csoda híre, amikor a székesegyház 375
