Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kerny Terézia: 1453. Adalékok és fölvetések Habsburg (V.) László Szent László tiszteletéhez
ARRABONA 2008.46/1. TANULMÁNYOK helykapcsolatait is. (Török 1985.) A 15. lapon Szent István király és Imre herceg áll egymás mellett, akik egy teljesen hasonló kompozícióban megjelentek még az nagy valószínűséggel ugyanebben az évben készült mateóci Szent István király tiszteletére szentelt plébániatemplom főoltárán is.44 Az anyakönyv 5rectolapján, „A“ iniciáléban, lapszélre kanyarodó indamotívumos keretelésben Szent László és a kun kézitusája látható. László azért szerepel külön, mert ő volt a magyar nemzet védőszentje. A korábbi hasonló témájú ábrázolásokhoz [Magyar Anjou Legendárium, Képes Krónika) képest merőben új kompozíció végeredményben egy bibliai előképre (Júdás csókja) vezethető vissza. De nem csupán emiatt izgalmas a kép, hanem elsősorban azért, mert a jelenet ettől a konkrét időponttól kezdődően volt jelen az állami reprezentációs szimbolika kelléktárában. V. László határozott kezdeményezésére adta V. Miklós pápa a római San Stefano Rotondo templomát 1453-ban a magyar pálos rend kezelésébe, amelyet a korábbi vértanú mellett ugyanekkor a három magyar szent király tiszteletére is szenteltek.45 Valószínűleg 1453-ra nyúlik vissza az V. Lászlót megkoronázó Széchi Dénes esztergomi érsek elhatározása, aki a korábbi alapokon Szent László tiszteletére kápolnát emelt Pozsonyban, az érseki házban. (Veresmarty 1868; Rupp 1870,1. 79- 80; Ortvay 1905,19-20; Kubinyi 1993) A kápolna elpusztult, csupán jóval későbbi leírásból ismert. Oltárának — mely minden bizonnyal a védőszentet ábrázolta — dedikációs felirata részletesen beszámolt az alapítás körülményeiről, amelyen az 1454-es évszám is olvasható volt. (Veresmarty 1868; Haiczl 1933, 4.) Végül ezen év eseményei között kell megemlíteni V. László váradi látogatást is, amelyet Bunyitay Vince kivonatos, hivatkozás nélküli átiratban közölt: „Midőn pedig László őseinek példáit követve, koronáztatása után Váradra jött (1453. jul. 26.) és itt, Szent László sírjánál kijelenté, hogy egykor ő is e drága hamvak mellett akarja örök nyugalmát találni, s hogy egy új káptalant fog alapítani, mely a szent király sírjánál végezze az isteni tiszteletet s talán egy új egyetemnek is alapját képezze: mindé nemes szándék kétségkívül Vitéz felemelő hatása alatt születik, amint e hatás megszűntével el is enyészett. Anyai nagyapjához hasonlóan majdani temetkezési helyéül szintén a székesegyházat választotta, sőt káptalant is kívánt itt alapítani, hogy nagy elődjének sírjánál is legyen állandó istentisztelet.”46 László magyarországi tartózkodásáról csak Thuróczy János Chronica Hungarorum-а szolgál rövid információval: 1453: Pozsony, 1456. Buda. Más hazai utazásairól nem lehet tudni. Bunyitay, aki kiválóan felkészült kutató volt, és egyházmegyéje történetének legalaposabb ismerője, aligha tett volna közzé valótlan, vagy hamis adatokat.47 Nagy valószínűséggel a váradi káptalan — a későbbiekben számos viszontagságnak kitett — levéltárában talált rá arra az ezidáig lappangó oklevélre, amelyből a konkrét dátum származik. Ami pedig közlésének második részét illeti, az egyértelműen azonosítható azzal az okmánnyal, amelyet Theiner Ágoston közölt először: „Quinqueecclesiensi et canadiensi epis mandatur, út in ecclesia Varadiensi collegium videlicet praepositi et XII. beneficatorum erigendum, eidemque praeposituram S. Stephani protomart. et monasterium Zonthiob unidendum curent. „Pius Episcopus etc. Venerabilibus fratribus Quinqueecclesiensi et Canadiensi eoiscopis, salutem etc. Ad sacram Petri sedem divina bdispositione vocati pia et salubria fidelium quorumlibet, presertim nonstrorum Coepiscoporum, vota, ex quibus cum animarum salute divini cultus propagatur augmentum, piipatris affectione 374
