Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
B. Kovács István: Küzdelem az "egész-világi-vitéz" címéért - a hősepikától a legendán át a meséig
В. KOVÁCS ISTVÁN KÜZDELEM AZ „EGÉSZ-VILÁGI-VITÉZ” CÍMÉÉRT ... A burját hőseposzban is egyforma erejű Irenszej és a sárga sárkány: „Egymást tépték fogaikkal, Erejük, lám, egyforma volt. Egyformán zsírosak voltak, Mint tevének két jó púpja. Hátukról a húst letépték, Hajukat, szőrüket tépték, Húst kitépve cafatokban Hajítottak a magasba...” Tudja ezt a (túlsó) Fél-Világ-Boszorkánya éppúgy. Mondja is: Míg a világ a világ, ők verekédhetnek éggyütt, a’ má’ biztos, mer’ a Fél-Világnak a tudománya benne van őbenne is, még a kérésztfiamba’ is. Ök míg a világ a világ égyütt mindé’ verekédhetnek, égymásbó’ a vért úgy bontsák ki mind a patak, de itt halott nem lész. Itt — azt mondja — más mégoldás kéll!” S máris mondja a megoldást: Világ-Szépségé, majd akit ő kiválaszt, azé’ lész!” Miközben a két vitéz szünetet tart, „ahogy ők pérdolnak, égy madár méjjelént a fán.- Idé hallgassatok, két Világi-Vitéz, légyetek olyan szívesék, hagy köszöntselek én fél bennetéket! — Mikorcsak jánynak változik. Az égyik kezibe’ bor, a másikba’ is bor. Szalad. Az égyik kezibe’ piros rózsa, a másikba’ feketé rózsa. Világ-Szépségi szalad arany főgyig érő pongyolába’. Nap és Hold a homlokába’, két csillag a vállába’. Mikor neveiéit, arany tubarózsák hullottak a szájából Égyik kezibe’ is bor, a másikba’ is bor. Égyik kezibe’ piros rózsa, a másikba’ feketé rózsa. Griffmadár-Vitéznek odadja a feketé rózsát, égy kancsó bort, Szégény Jánosnak a piros rózsát, égy kancsó bort. Azt mondja a Világ-Griffmadár-Vitéz:- Hallod, hallod, Világ-Szépségi, mit jelent ez? Szégény Jánosnak adod a piros rózsát, nekém még adod a feketét?- Idé hallgass, Világi-Griffmadár-Vitéz! Ketten tik engém nem véhették el. Én Szégény Jánost szeretém és én az övé lészék. A tied akkor sé lészék, ha mindég Világfájaként fogom szöknyi a világot az egész világéletémbe’! Akkor igaz-ё Világi-Griffmadár-Vitéznek elpirút az arca a nagy idegésségbe’, oszt Világ-Szépségi felé vágott a kardval. Belévágott a lába nyomába. Mikor belévágott a lába nyomába, égy istentelen nagy Világi-Jégényefa nyőt’ a lába nyomába’. A jány elordította magát, hogy: «most vágjad, Szégény-János!« Szégény-János abba’ a minutába’ kirántotta a kardját, olyant vágott a szívi közepibe, hogy Világi- Griffmadár-Vitéz éccérre térgyre roppant.- Kégyelém előtted, Világ-Szégény-János! — Térgyre esétt előtté a nagy vitéz embér, orrán, száján bugyogott a vér. — Hűségés szolgád lészék, míg élvést élék. Hagyd még az életémet!” Amint a Világ-Eleven-Kardja című mesében olvassuk: „Két ördögök tudománya égymásval nem győzhet. De ha a té kardodval égyet vág, őróla annyi gomb hull és a gomb után csak a hús gyöhet. A hetegyik esztendőre a Dumóshátú-Vitéz úgy állott előtté’ égy ingbe’ mé’ gatyába?’ 347
