Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
B. Kovács István: Küzdelem az "egész-világi-vitéz" címéért - a hősepikától a legendán át a meséig
1 ARRABONA 2008.46/ 1. TANULMÁNYOK Szőlő-Szült-Kálmány és a Világ-Dumóshátú-Vitéz párviadalát így mutatja be a mesélő: „Mikor a két nagy vitéz kiáll. Dumóshátú-Vitéz az orrán húzta a fődet, a hátán még olyan dumó, hogy az égig ért...Hét éccaka, hét nap eggyűbekapackodtak má’ ők ölre. Vagdosták má’ égymást a főd gyomrába, ki bokáig, ki a térgyén beljebb. Akkor Szőlő-Szült-Kálmány lévágta Dumós-Vitézt nyakig. Akkor ő mégkapta Kálmánt, zu nyakig. Belévagdosták égymást. Hégyeket-vőgyeket éggyüveturká’tak. Égyrő’ sé égy gomb, még a másikró’ sé égy gomb. (a „gomb” értelmezése alább olvasható). Vílág-Szépségi mikor kiment, pihenő vót. Az égyiknek piros virágot, a másiknak feketét. („Szerelőm és halál“ — teszi hozzá egy hallgató). Szőlő-Szült-Kálmánynak adta a pirosat, a Dumóshátú-Vitéznek adta a feketét. Dumóshátú-Vitéz azt mondta:- Híjjába réstélsz té még engém evvel, híjjába szégyénítél, máj’ mindén félégletés. Mer’ míg a világ a világ él, mink éggyütt verekédhetőnk, de az övé sé lészél, még az enyím sé lészél! Azt mondja a jány:- Most má’ tudjátok még, hogy mégiscsak kit szeretők jobban!- Éntőlem nem számít! Míg a világ a világ él, én akkor is ezé’ harcolok. Én égyetértékbárakarkivel, aki ellenségéin, aki nem, nekém mindégy, de én tégéd vésziek feleségű’ és én ebbő’ nem engedők! Ahogy ők égymást marják, Tündérországnak a királya kinézétt az ablakon.- Édés kedves jányom, té ezén nem tudnál segítenyi? Ez a két nagy vitéz hégyeket, vőgyeket égymásra forgat. Sé az égyik, sé a másik nem győz.- Édés kedves apám, ennek így kéll lénnyi. Hogy ki lész az erősebb, magam sé tudom... Mikor a másik kard lépattant az ódaláró’, avval még az a nagy vitéz olyat vágott a (Kálmány) fejire, Dumóshátú-Vitéz, hogyha más vitéz létt vóna, akkor ő rögtön szörnyethalt vóna. De akkor má’ akkor a kard, Világ-Eleven-Kardja a levégőbő’ vágott a (Dumóshátú-Vitéz) fejitetejire, de olyant, hogy éccérre térgyre bukott a Dumóshátú-Vitéz. »Édés gazdám, itt vagyok, csak gondolj rám. Mink tiérted harcolónk, mink témelletted vágyónk«. Hét nap, hét éccaka, hét szémpillantásig vágták égymást. A hetegyik esztendőre a Dumóshátú-Vitéz úgy állott előtté né, ingbe’, gatyába’.-Kégyelém előtted, Szőlő-Szült-Kálmány! Hűségés gazdád [így!] lészék. Énelleném máskép nem is győzhettél vóna, csak a Világ-Szént-Kardjával. Az ellen olyan boszorkánytudomány nincs, aki győzzön!” (A Lászlóval való párviadal elől a pozsonyi várba visszamenekülő Salamon meglepett katonái kérdésére, hogy miért futamodott meg, így válaszol: „Tudjátok, hogy emberek elől nem menekültem volna, de ez nem ember, mert tüzes kardal védelmezik őt.“ — utalván arra, hogy László feje felett két angyal röpdösött, tüzes karddal fenyegetve az ellenségeit.) Az idézetekből kitűnik, hogy a harc kimenetele nem kizárólag a lány döntésén, illetve akaratán múlik. A hősnek a győzelemhez a Világ-Eleven-Kardjára is szüksége van. Az egyforma erejű hősök küzdelmét a burját hőseposzban is a nő dönti el: „Egyforma volt nagy erejük, Egész éjjel tépték egymást, Este, reggel marták egymást. Fényes Nap-anyánk is felkelt, 348
