Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
B. Kovács István: Küzdelem az "egész-világi-vitéz" címéért - a hősepikától a legendán át a meséig
В. KOVÁCS ISTVÁN KÜZDELEM AZ „EGÉSZ VILÁGI-VITÉZ” CÍMÉÉRT ... Látszólag kivételes, mikor egy aranyos angyalnak (mint azt fentebb láttuk, voltaképp Világ-Szépsége keresztapjának) köszönheti a hős a kardja mellett a lovát is. Ez is a lényeget hangsúlyozza: a felszerelés és fegyverzet isteni eredetét. A burját Hanhán Szogtó is az istenektől nyeri el táltosát és fegyvereit: „Égi szellem szálljon, fusson! Eszege Malán apónak Hanhán Szogtó hírét vigye! Tágas tajga teremtette Táltosát a fegyverekkel, Szegekkel kivert nyereggel Szogtó vitézhez elvigye...- Tágas tajga teremtette Táltos lovad legyen vitéz! Támadó őt sose győzze! Gazdájának minden nyila Gonosz ellenségét törje! Öreg korában született Ördögadta Irenszejnek, Örökéltű Szogtó fiát Szélesvállú le ne győzze!...” Külön említésre méltók azok a jelenetek, amikor a főhős elkeseredésében végezni akar magával. „Akkor Szégény-Halász-Féri nekidőllött a kardjának. Mikor nekifordút a kardjának, hogy mésszúrja magát, a kard léhajlott, Lojzokám.- Ide hallgass, Szégény-Halász-Féri, mikor veled szémbe’ vagyok, én makarónibó’ vagyok, mer’ veled indútam el a pályám futását, én veled szémbe nem fordúlok!” A kard azonban nem engedelmeskedik. A hősepikában a fegyver soha nem ontja saját gazdája vérét. A tárgyalt mesék egyik sajátossága, hogy a házasságkötéssel nem feltétlenül érnek véget. Olykor folytatódik a történet a fiú megszületésével, az előre elfogadott átok (kővé-válás) beteljesülésével, majd feloldásával. (Ez a mozzanat is a hőseposzokra, nem pedig a mesékre jellemző!). Megváltani viszont csak az képes, aki velük megegyezően „apátó’ és anyátó’ nem szült”, azaz isteni származású. Aligha meglepő, hogy ez egy, a Világ-Kertésze által gondozott „iborkatő”-ből kipattanó Világ-Szépsége lesz. A történeteket lépten-nyomon áthatja az egyes szereplők sorsának eleve elrendeltetett volta. „Tégéd a Jó-Isten azé’ teremtétt, hogy té boldogságot hozzál a világra”; „tégéd a Jó-Isten nem azé’ teremtétt a Fődre, hogy té gonoszakat, mé’ mindönkit zúzzál éggyüve! Té méwáltságnak születtél a szégény népnek és aki a szégény népnek árt, irtsd ki”; „Engem azé’ szült az édésanyám a világra, hogy ahol baj van, én ott segíjjek”; ,,Mé’ míg anyádba’ égy babszém vótal, mink akkor tudtuk, hogy ezt az erdőt felkeresőd”; „Mikor az anyjába’ olyan vót mind égy babszém, én tudtam, hogy az én házasságomat nem zavarhassa még sénki, csak Szőlő-Szült-Kálmány”; 345
