Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
B. Kovács István: Küzdelem az "egész-világi-vitéz" címéért - a hősepikától a legendán át a meséig
В. KOVÁCS ISTVÁN KÜZDELEM AZ „EGÉSZ-VILÁGI-VITÉZ” CÍMÉÉRT ... A táltos-hős A főhős a Főd-Világban, annak is az innenső részén látja meg a napvilágot. Szőkébb hazája „bő Magyarország”-on, a Sajó vagy Rima mellett fekvő „roppantott város”. Az innenső világrészen még számos „kilső” ország található. Jóllehet különböző néven fordul elő, teljesen nyilvánvalóan egy és ugyanazon személyről van szó. A főhős (esetenként egy ikerpár fiútagjaként) egy szegény, öreg, 99 éves és magtalan cigány házaspár (Szegény János és Borcsa) gyermekeként látja meg a napvilágot. Az Irenszej c. hőseposzban így örökítik meg a hős születését: „Árvák voltak mégis ketten, Átok ölte ágyékukat. Sarja nem fakadt nemüknek, Fénye nem gyulladt szemüknek. Kit térdükön ringatnának, Kit karjukon dajkálnának. Nem volt fiuk, fénylő fogú, Nem volt lányuk, aranyhajú. Evek tűntek egyre messzebb, Égő szemük fénye elszállt, Kilencvenöt hosszú nyár-tél Hullott át a sors rostáján.” Szőlő-Szült-Kálmány esetében már a fogantatás is csodás. Egy álomlátást követően anyja a Világfája alatt felbukkant szőlőtőke gyümölcsétől termékenyül meg. Születése is csodás körülmények között történik. „Éccér, úgy este tizenkét órákkor... nagy villámzás, nagy csattogás, olyan, hogy a fődön járt a villám. Ahogy zörgött az ég, a cigányasszony úgy ordított. A cigányembér mé’ má’ fát, laput, gallyat tördelt a szájába, csak né ordítson annyira, mer’ az egész falut mind odahí’ta a nagy ordításával. Mikor pontos tizünkét óra vót (azaz: éjfél!), égy cigánygyerek kiugrik az aszszonybó’. Olyan! Aranyfogval, aranyhajval, két csillag a vállába’, Nap és Hold a homlokába’. Aranybetűkvel be vót vágva a mejjibe: Szőlő-Szült-Kálmány.” Akárcsak a burját hőseposzban: „Éjfél táján éber álmát Éles kés metszette félbe: Gyermek mozdult anyja méhén!...- «vén Irenszej, kelj fel! Ébredj!... Irdatlan fájdalom éget, Ilyet soha nem éreztem!«... Hajnal dereng, Nap még nyugszik, Haragos sírás hallatszik: Lám, fiú született ottan, Lány is sírni kezdett ottan.” 337
