Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Szent László-tisztelet a Palócföldön
LENGYEL AGNES - LIMBACHER GABOR SZENT LÁSZLÓ-TISZTELET A PALÓCFÖLDÖN 3. kép Kegytemplom, Vác-Hétkápolna (Limbacher Gábor felvétele) verebélyi templomhoz búcsújárók sereglettek össze, akik a kaszálóban és szénában tekintélyes kárt okoztak. Néhány évtizeddel később e templom helyett nagyméretű gótikus egyházat emeltek Mária mennybemenetele titulussal. Ez egyezik Szent László máriás szellemiségével, aki templomalapításait rendre Nagyboldogasszony tiszteletére ajánlotta. Szentmihályi Mihály a Szentkút történetéről 1797-ben kiadott művében az elődök hagyományára hivatkozik, akik — mint írja — főképpen békességes időkben, hajdanában és mostan is oda szoktak járulni ájtatossággal esztendőnként mind Szűz Mária tiszteletét, mind pedig Szent László király járásának, szent kút fakadásának emlékezetét fenntartván. E leírásból nem derül ki, hogy összefügg-e Szent László király járása és a Mária-tisztelet. Barna Gábor a magyarországi búcsújárásról és kegyhelyekről írott könyvében máriás motívum nélkül írja le az 1090 körüli évekből eredeztethető történeti hagyományt: „.. .ezen a tájon harcolt Szent László király a betörő pogány kunokkal. A csata hevében egyszerre csak azt vette észre, hogy elszakadt a katonáitól, és ellenség veszi körül. A menekülés útja csak egy mély vízmosás felé állt nyitva. Amikor azt átugrotta, megszabadult üldözőitől. Lova patája nyomán pedig forrás fakadt: a Szent László ugratása, melynél sokan látni vélik a patkó nyomát a sziklán.” Az 1930-as években Szentkúton szolgált ferences pap, Roznik Rajnér, összefoglalva Szentmihályi Mihály XVIII. századi ismertetését, részletezte a vízfakasztás legendáját is. Ebben a lovag király már Szűz Máriával kapcsolatban szerepel, és a Temesvári Pelbárt által említett vízfakasztás jelenetével is találkozunk: Szent László Mária intésére érintette meg lándzsájával a sziklafalat, hogy szomjazó katonáinak inni adjon. (Roznik 1939,13-37; Barna 1990,113.) 285
