Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)

Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Szent László-tisztelet a Palócföldön

ARRABONA 2008.46/1. TANULMÁNYOK Már Szentmihályi Mihály boconádi plébános és egri kanonok is annak ha­tására írta meg könyvét, hogy 1767 Nagyboldogasszony ünnepekor a szentkúti vízben való egyszeri fürdést követően meggyógyult évek óta kínzó derékfájásából. Az 1880-as években Salgó János nagysallói (egykor Bars vm., ma Tekovské Luzany, Szlovákia) plébános is második gyógyulása után hálából írt könyvet Szentkút tör­ténetéről, amit Léván (egykor Bars vm., ma Levice, Szlovákia) adtak ki 1889-ben. Ugyanekkor lett a szentkúti kegyhely gondozója a kiváló ferences szónok, Mihá­lyi Cézár, aki szintén Szentkút történetéről jelentette meg írását Budapesten. E mű­vek és az élő folklór képezhették alapját A mátraverebélyi szentkúti völgy lilioma című, a Palócföldön igen népszerűvé vált könyv 1900 táján való megjelenésének. A szerző, Varga Lajos (1855-1909) karmelita novicius volt Grazban majd Linzben. Nem maradt meg a rendben, de a későbbi jeles búcsúvezető, énekszerző itt az imádságos magányban, Szűz Mária buzgó tiszteletében elmélyülve nyerte az ala­pokat lelkileg és a tudás terén is. Ő jászárokszállási (Szolnok m.) szentemberként a Verses Szentírásnak is szerzője, valamennyi nyomtatványában a népi ízléshez, fa­lusi igényekhez igazodott. Egyik legkedvesebb témája a mátraverebélyi kegy­hely, illetve a Szentkúti Szűzanya tisztelete. Nála szerves egységben jelentkezik a kegyhely Szent Lászlóhoz fűződő eredete és máriás jellege. Legendái elbeszé­lésében a Szentkút kialakulását így taglalta: „(...) Szent László király ült Ma­gyarország trónján, / Hitünket akkor is zaklatta a pogány. (...) Volt olyan eset, hogy László csatát vesztett. / De mit is beszélek? Ez nem vesztett harc volt, / Csak puszta szemekkel annak látszott. / Ez nem volt más, mint az Istennek végzése, / Hogy hatalmát annál jobban kitüntesse. / Mellyel felruházta szent Fia szűz any­ját/ Máriát, hazánknak édes védasszonyát. (...) Az égi Szűz Anya megjelen dics­fényben. / Jobb karjában tartván isteni magzatát, / Baljában az egek kormányzó pálcáját. / Glória sugárzik szent koronájáról, / Szent László királyhoz szelíden eképp szól: / <Magyarok királya kegyelmem van veled, / Ne félj, nem vesz erőt rajtad ellenséged. / Szent Fiam hatalma őrzi utaidat, / Figyelj rám és tedd, mit aj­kaim mondanak. (...) > (...) Most újra megjelen az égi Szűz Anya, / Szent mo­solyra nyílik biborszin ajaka. / S hófehér ujjával egy sziklára mutat, / így szóllott Lászlóhoz: <Vedd elő kardodat, / Sújtsd meg vele ezen barna sziklafalat, / An­nak oldalából friss forrásvíz fakad. / Szent fiam kegyelme megoltalmaz téged, / Mert szüksége van rád a magyar nemzetnek. > / Arany felhő fogja körül a szűz Anyát, / László felemeli ragyogó szent kardját. / Mint kelet felé a hétszínű szi­várvány, / Olvasó tündöklött a kard markolatán. / Megcsendül a szent kard; su­gárzik a szikla, / Friss forrás fakad a legelső csapásra. (...) A török is itt élt szép hazánknak földjén, / Sok fájdalmas sebet ejtve annak keblén. (...) Uj csoda tör­tént a szentkútnak völgyébe. / Mert a verebélyi csordásnak a fia / Nem birt be­szélni, mert volt született néma. / Egykor a fiúcska ezen völgyben járkált / s egy lópatkó forma mélyedésre talált, / Amely kristálytiszta vízzel vala telve, / Leha­jolt, hogy azzal szomját enyhítse. / De alig nyelte el az első korty vizet, / A meg­köttetett nyelv máris megoldva lett. (...) A csodaforrást, a mely igy meg lett áldva, / Ezt is a Szent László lova vágta.”6 (Varga é. n., 4-11.) (4. kép) Szent László király emlékezete, ugratása és csodás vízfakasztása a szentkúti szak­rális tájban szinte vándormotívummá népszerűsödött. Lovagkirályunk a Karancshe­­gyen küzdött a besenyőkkel, és itt fakasztott vizet seregének. A helyi néphit szerint pél-286

Next

/
Oldalképek
Tartalom