Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)

Hetényi János: Szent László király népi tisztelete - különös tekintettel a ponyva-nyomtatványokra és a Karancs-hegyi népi emlékezetre

ARRABONA 2008. 46/1.

TANULMÁNYOK

Ködfátyol borong a sötét mélység felett,

Melyet az esthomály még jobban elfedett:

Rohan az ellenség, halált és vészt kiált,

Hajh! De ők találtak borzadalmas halált.

A sötét éjben a mélységet nem látva,

Az lett az üldözők hideg szikla sírja Mert mind bele rohant akarata ellen,

Ott voltak meghalva a saját vérökben.

Zúgó vizáradat testöket elhordta,

A barna szikláról véreket elmosta,

így semmisült meg a vad pogány ellenség,

Elvették tettüknek méltó büntetését.

De a forrás meg van, melyet László vágott És a patkó helye, hová a ló ugrott.

Mária kegyének fényes tanúsága Szent kútnál a László király ugratása.

(Varga Lajos: A Buzgóság Harmatozó GYÖNGYVIRÁGA, é. n.)

Korai, 1952. júniusi karancssági gyűjtésem szerint a Varga Lajos által ponyvára vitt monda az élő szájhagyományban így hangzik:

Feri bácsi, azaz Strébeli Ferenc vasöntő, az 1950-es évek Karancs-hegyi remetéje (Hetény 2006, 30.) szerint: „Szent László itt besenyőkkel harcolt. Először itt vette fel a harcot, amíg ment Szentkút felé. Sűrű volt itt az erdő, könyörgött a Szűzanyához, hogy külgyön neki vizet, mert a serege elpusztul. Aztán azt kapta a Szűzanyától, hogy kargyával piszkájja meg a követ, víz fog előjönni. Hát ott a Margitforrásnál látni is, hogy ritkább a kő, ott megpiszkálta. Jött is víz neki. Itt volt huszonnégy óráig a seregével. így ment Szentkút felé. Ott megint könyörgött a Szűzanyához, hogy segícscsen. Ott meg azt hallotta, hogy szegygyen köveket és azt dobájják az ellenség fele, arannyá fog változni. Szettek is követ, de csak jött az ellenség. (Itt nyilván kihagyta, hogy az ellenség abbahagyta az üldözést az „aranyak” láttán). Ott meg, ő ahol a Szent László ugratása van (Mátraverebély-Szentkúton), ott meg látott egy szakadékot. Gondolkozott, hogy átugrassa-e, át tudja-e ugratni? Aztán nekiment és átugratott, az ellenség meg, mikor jött, nem látta a sötétben és mind beleesett. Aztán így megmenekült előlük. A sziklán még látni lovának patkónyomát. Annak az emlékére építette itt Karancson egy huszonöt öles templomot, Szentkúton meg egy negyvenöleset. (H. J.: Ezeket honnan tudja?) Szájról szájra! - (Erre Boroznaki Pál4 karancslapújtői búcsúvezető): Én úgy hallottam, hogy innen ugratott a Szentkútkoz. így ment szájról szájra. - (Feri bácsi): Az nem hejes. Nem hiszi azt senki. Akkor tátos lett vonal - (Boroznaki): Isten erejével! Neki nagy érdeme volt. Megkaphatta azt is. - (Feri bácsi): De az enyém hihető. Voltak ugyan ojan tátosok, hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, de az mese. - (Boroznaki): Arról van történet, hogy Szentkútnál ott átugratta azt a gödröt. - (H. J.: A Karancsról is van abban a könyvben?) - (Boroz-274