Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Czibula Katalin: "Két napnak a' nagy égen nincs helye". Szent László király alakja az iskolai színpadon és a hivatásos színjátszás kezdetén
CZIBULA KATALIN SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY ALAKJA AZ ISKOLAI SZÍNPADON ÉS ... És nincsen élő, a’ kit meg ne víjak, Lászlót magát megvíni rettegek.”8 László alakjának megformálásában központi szerepet kap egy monológ, amely csak a második kidolgozásban van jelen, és amely a későbbi király nagyformátumú karakterébe nem pusztán a hazaszeretet korábbi szólamait építi be. Az Istenbe vetett bizalom mellett egy másik alternatívaként felállított érv is megjelenik, amely a mintegy húsz év múlva következő szállóigévé vált választást előlegezi meg: „rabok legyünk vagy szabadok”. ’’Bátyám, egy isten él! ’s ha úgy akarná, Hogy nemzetünkért vérem folyjon el, Bár tenger lenne, mind elontanám. Hogy róla elfordítsam a’ veszélyt, Ha az segítne, déltől éjszakig Mint bujdosó, megjárnám a’ világot, Böjttel sanyarnám ’s szomjjal testemet; Sárkányt ölelnék, és a’ párduczok’ Fészkébe fúrnám elszánt éltemet... Vérzik szivem, midőn meggondolom, Hogy majd rokonnak ás sírt a’ rokon, ’S temetni készül nemzetem magát, De nincs különb út: harcz, vagy rabkötél.” (VÖM 7. 155-156.) További szavaiban a saját értékeit reálisan látó hős szokatlan és büszke öntudata nyilvánul meg: „Álljon fel ember, a’ ki értelem, Kegyesség, ’s fegyver által hasznosabb Lehet hazánknak, mint mi, vissza lépek... ’S mint hű árnyéka járok nyomdokán, Mert jobb elől a’jó ember kitér.” László jellemzésében meg kell említenünk egy olyan, Vörösmarty alkalmazta fogást is, ami a maga epikus voltában mindig igen szokatlanul hat a dramaturgiai hagyományban, bár a romantika éppúgy alkalmazza, mint olykor Shakespeare tette, és hasonló megoldásként: általában a csataleírások színpadi megjelenítésének áthidalása az ilyen betétek praktikus szerepe. A klasszikusan jó esetekben azonban a praktikus funkció sokadlagos fontosságú, és a szerző másféle közvetítő elemként is használja az „epikus betétet”. Vörösmarty a következő helyzetben alkalmazza: a döntő ütközet előtt a jó szándékú, békességpárti Ernyei bemutatja Salamonnak a messzeségben látható ellenséges tábort legnagyobb hőseivel. A szituáció az eposzi seregszemlét idézi: „Barna leplei alól merészen törki [sic!] mint egünk felhőiből a’ tiszta napsugár. Megy; a’ halom felé hajolnak léptei, Alattuk a’ fenyér dong, és lapúl. Hah! hogy rezeg, villog szép fegyvere. Milly könnyen indul véle nagy vasa; Nézd a’ szekerczét, nézd bal oldalán 155
