Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kilián István: Slavkovski Benedek drámája Salamnon, valamint Géza és László küzdelméről (Privigye, 1718)
! i _ ARRABONA 2008. 46/1. TANULMÁNYOK A címlapon, mint látjuk, Slavkovski összesen nyolc kronosztikhonos sort rejtett el, a nyolc közül hét az előadás évét, 1714-et rejti, a nyolcadik azonban már a kiadás évét (1718) mutatja be. A 7-8. sorok szavai alatt a betűk kabalisztikus számainak öszszegét találjuk, s ha ezeket a számokat összeadjuk a keletkezés és az előadás évét kapjuk meg, a nyolcadikban viszont a kiadás évét, de mindkét sorban kronosztikhonnal és kabalisztikus számokkal is ugyanazt az évszámot kapjuk meg azaz 1714-es s 1718- at a kiadás évét (Kiadva szerepnevekkel: Kilián 1994. Privigye Nr. 59-62.). A Fomes Discordiae című Slavkovski-drámáról legelőször Alszeghy Zsolt adott nagyon rövid tájékoztatást: „A darab legfőbb szerepe — írja — Vid ispán kezében van. Vid irigysége mozgatja a cselekményt, mint Ganiasé Neumayr Eutropiusában, és Caracalláé Papiniusában, Craterusé Noel Philotasában stb. Az eszköz, amellyel Vid a vezéri polcra akar jutni, nem kevésbé kedvelt motívuma az iskoladrámáknak: két rokon összeveszítése (vö: Kolczava Ambitio regnandi, seu Corbin). Az irigységet az a véletlen lobbantja fel, hogy a nándoriak (nándorfehérváriak) Videt hiszik és üdvözlik vezérnek. Az irigység keltette árulása oktalan futással von gyanút Vidre éppen úgy, mint Benyáknál, Géza kegyessége pedig, mellyel az elfogott szolgát gyilkos szándékának bevallása után is szabadon bocsátja, a braunsbergi Hosianum lyceum Ultiojára, de Iliéi Szabolcsának esetére is emlékeztet. Vid gonoszságát Ernyei kétszer is más és más álruhában kutatja ki, Géza is álruhát ölt, de épp Ernyeire száll gyanúja, amiből a félreértéseknek a Boemundus restitutushoz hasonló bonyodalma bogozódik öszsze. Vid gyilkost is eredeti módon talál: a királyt ráveszi, hogy vezérsége biztosításául egy, aláírásával ellátott, üres lapot adjon neki, - s ő azt Géza és László megölésének parancsával tölti ki és küldi Géza táborába.” (Alszeghy 1911.) Alszeghy után a privigyei piarista drámákkal Czibula Katalin foglalkozott. (Czibula 1987-88, 92-96.) A piarista gimnázium tanárai a kor szokása szerint a tanévekben színre vitt drámákról szóló a feljegyzéseket a Catalogus studiosorumokban szokták megörökíteni. Ebben az évben az alábbiakat olvashatjuk Slavkovski drámájáról: „Ezt a művet már régen nyomdába akarta adni, de a kiadás öszszegére eddig jótevőt nem talált, de végül ezt a pénzbeli támogatást vállalta a győri püspök, aki a privigyei a rendalapítást támogató főnemessel és több gróf kíséretében az előadáson meg is jelent.” Azaz ebben az évben, 1714-ben a privigyei gimnáziumban négy drámát mutattak be a diákok, az elsőnek írója és rendezője Pater Slavkovski Benedek volt, aki a darabot jambikus senáriusban fogalmazta meg, s minden sorában kabalisztikus módon elrejtette az előadás dátumát is. Ilyen tárgyú drámát, amely ekkora nagy munkát igényelt volna, még nem nézhetett, nem hallhatott a privigyei közönség.1 Ugyanerről a drámáról a privigyei előadások sorában a magyar történeti tárgyú drámák között megemlékezik Kilián István. A drámában összesen negyvenkét, név szerint megemlített szerep és ugyanennyi szereplő volt. S ez azok közé a reprezentatív barokk drámák közé tartozik, mint az 1688-ban Trencsénben előadott Szent Miklósról szóló játék, amely a barokk drámák egyik legreprezentatívabb darabja. (Kilián 1974, 375-446.) Minden felvonás végén chorus-jelenet található, s a chorus-jelenetek a költőiség magasába emelik a dráma tárgyát, s arra is adnak lehetőséget, hogy a szerepeket a barokk misztikum és szimbolika csodálatos világa felé tereljék a néző figyelmét (Kilián 2002, 155.). A Szent Miklós-darabot úgynevezett közjátékok is színesítik, de ez a játék, sajnos, csak töredékesen maradt ránk kéz134
