Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kilián István: Slavkovski Benedek drámája Salamnon, valamint Géza és László küzdelméről (Privigye, 1718)
KILIÁN ISTVÁN SLAVKOVSKI BENEDEK DRÁMÁJA SALAMON, VALAMINT ... iratban. Slavkovski darabjában viszont hiányzik a közjáték, helyette azonban mindenjelenetben énekelt és pengető hangszerrel kísért betétet találhatunk. Ezt a játékot teljes, végleges, nyomtatott változatában ismerjük. Benyák Bernát A megszégyenült irigység, azaz Salamon magyar király című darab2 szövegkiadását (RMDE 5/1. 127-205.) követő jegyzetben az alábbiak olvashatók a piarista Salamon-drámákról: „1752-ben Korecz Urbán vitt színre Kecskeméten egy ugyanilyen tárgyú darabot De Salamoné rege Hungáriáé corona exuto a Geysa etLadislao címmel. (Prónai-Császár 1915,112.; Holczer 1989,14-15.; Kilián 1994, 400. Kecskemét Nr. 13.) 1748-ban Nagy Jeromos Szegeden mutatott be ugyanerről a témáról egy darabot. Ennek címe az alábbi volt: Regnandi ius in Béla Fraternum solium, excusso Salamoné Regis Andreae primi filio occupante (Lugosy 1929, 224.; Kilián 1994, 538. Szeged Nr. 46.). Benyák művének közvetlen forrása Kolozsvári (Kolozsvári 1938, 50.) szerint az Ambitio vindicata című dráma, amelynek hely, évszám, és szerző nélküli kéziratát szintén a Kegyesrendiek Központi Levéltára őrzi Budapesten (KKL R 05.). »A latin dráma cselekvénye — írja Kolozsvári — egyébként szóról szóra megegyezik a Megszégyenült irigység cselekvényével, csak helyenként cseréli fel a jeleneteket.« Kolozsvári nyilván nem tudta, hogy az Ambitio vindicata című dráma szerzője vagy kompilátora szintén Benyák volt.”3 Slavkovski az Argumentumban foglalja össze saját darabjának cselekményét: Vidus többször, nagyon sokszor körbehízelgi Magyarország királyát, Salamont, hogy a hadak vezetőjének, Gézának minden tettét alaposan figyelje és vizsgálja meg. Vid szerint a hercegek, Géza és László ugyanis nem nyugodnak addig, míg a hatalmat meg nem kaparintják. László —Vid szerint — azért távozott Csehországba, hogy segítséget kérjen a Salamon király által vezetett had ellen. Végülis Vid könyörgéseivel és figyelmeztetéseivel Salamont rávette arra, hogy Gézát vettesse börtönbe és vakíttassa meg, Lászlót pedig, amint hazatér, s majd menekülni akar Géza esetét megtudván, fogassa el, s a hadvezetést pedig bízza magára Vidre, aki mindeddig hűségével bizonyította a király iránti ragaszkodását. Az Argumentum végén adja meg a szerző drámájának egyetlen forrását Bonfini történeti munkája (a Rerum Hungaricarum) második decád harmadik könyve alapján írta meg a darab cselekményét, amelynek több részéhez Entheus vezette, azaz a lelkesedés vitte a költőt. Piarista szerzőknél igen gyakran előfordul, hogy azoknál a cselekmény-elemeknél, amelyekről a forrásban kevés tárgyi anyag található, saját fantáziájával egészíti ki a szerző a történet magját. Az argumentum után a Keresztély Ágost érseket köszöntő sorok következnek. Keresztély Ágost (1666-1726) Esztergom bíboros érseke volt, s párhuzamosan ellátta a győri apostoli adminisztrátor feladatát is. Protestáns nevelésben részesült, s 1686-ban Buda visszavételekor jelentős részt vállalt a város török alóli felszabadításában. Itt Budán lett katolikussá, elvégezte a teológiát, pappá szentelték, majd a Német-Római Császárság területén több helyen szolgálta az egyházat. Később 1696-ban győri apostoli adminisztrátor lett, s 1707-ben Kollonich Lipót halála után esztergomi érsekké nevezték ki (Szolnoky MKL IV. 1998, 377, 379; Diós MKL III. 1997, 351; Bíró KL III. 1932,31.). Az 1718-ban kiadott drámaszöveg címlapján Slavkovski Benedek „Jauriensis Administrator”-nak azaz győri adminisztrátor püspöknek nevezi Keresztély Ágostot (Slavkovski 1718). Mint köztudott, az apostoli adminisztrátori megbízatás ugyanazokkal a püspöki jogokkal jár, mint bármelyik felszentelt és beiktatott megyéspüspöké. 135
