Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kilián István: Slavkovski Benedek drámája Salamnon, valamint Géza és László küzdelméről (Privigye, 1718)
ARRABONA 2008.46/ 1. TANULMÁNYOK tályát tanította. 1710-ben és 1711-ben már Privigyére került. Az első privigyei évében befejezte teológiai kurzusát, a következő esztendőben azonban már a syntaxisták és a grammatisták tanára volt. 1712 és 1714 között Nyitrán találjuk, ekkor már a poéták és a rétorok professzora, s ő volt a promotor musicae is, azaz ő tanította a rendi növendékeknek s a gimnáziumi tanulóknak is a zenét és az éneket, s talán a kántori funkciót is ellátta. 1715-ben már Pozsonyszentgyörgyre helyezik, s itt a novíciusok instruktora és az iskola prefectusa is lett. 1716-ban maradt Szentgyörgyön s ekkor már filozófiát tanított. A következő évben Privigyén lett ugyancsak filozófia professzor és iskolaigazgató. 1718-20-ban a szentgyörgyi iskola igazgatóhelyettese volt, 1721-ben Nyitrára került, ahol már teológiát tanított, s az iskolát igazgatóhelyettesként irányította. 1722-ben rektor lett, 1723-tól 1724-ig teológiát tanított, 1727-ben már ugyanitt a rektori feladatokat is ellátta. 1728-tól 1730-ig Pozsonyszentgyörgyre került, ahol plébánosi, rendházfőnöki és iskolaigazgatói feladatokat végezte. 1731-ben Pozsonyszentgyörgyön, 1732-33-ban Privigyén, 1734- 1735-ben Breznóbányán, s 1736-ban Szentgyörgyön látta el a provincia ügyvivői gondját, majd a rektori és a paróchusi feladatokat is rábízták. Ezután ő lett a viceprovinciális, azaz a tartományfőnök helyettese. 1738-ban Privigyén tartózkodott még, amikor a tartományfőnök, Kubránszky László halála után átvette a tartományfőnöki tisztet. 1742-ben Rózsahegyen lakott, 1747-48-ban Korponán a provinciális ügyvivője, majd a gimnázium igazgatóhelyettese volt. Életében háromszor volt viceprovinciális. Azt jegyezték meg még róla, hogy magyarul állítólag nagyon keveset tudott. (Léh-Koltai-Balanyi 1998, 346.) Slavkovski képversei és kabalisztikus költeményei Ha magyarul túl jól nem is tudott, azt azonban állíthatjuk, hogy Slavkovski nevét elsősorban latinul írt tehetséges képversei alapján ismerjük. De a tágabb értelemben meghatározott képvers-fogalom is emlékeztet a latinul kiválóan verselő, a magyar történetet is jól ismerő Slavkovski Benedekre. 1716-ban Lipót főherceg, III. Károly fiának születésére írt egy képvers füzért, amely bizonyítja, hogy Slavkovski nem csak nagyon jó latinista, hanem Moesch Lukács poétikája nyomán a kor rendkívül divatos költészetének, a képversnek is mestere volt. A versciklusban a piarista költő a ROSA-, a VER-, a LEO-, a SOL- és a COR-szavakból szerkesztett képverset. COR (szív), vagy a SOL (a nap) szavakból vagy szótagokból a szív vagy a nap alakját „rakta ki” a verssorokon belül (Kilián 1998. Nr. 39-43.). Esterházy Imre esztergomi érsek 1727-ben meglátogatta a pozsonyszentgyörgyi piaristákat, s ekkor egy ismeretlen személy a szentgyörgyi piaristák nevében egy igen szép rózsalakú verset írt az érsek köszöntésére. 1727-ben Slavkovski Benedek ugyan Nyitrán tanított, neki azonban a piarista renden belül már híre lehetett kiváló képverseiről, s valószínűleg őt kérték meg a szentgyörgyi piaristák, hogy írja meg az érseket köszöntő költeményt. Másik köszöntő verse, amelynek címzettje szintén Esterházy Imre esztergomi érsek, egy Cor, azaz szív alakú mezosztikhonnal büszkélkedhet (Kilián 1998. 44, 105.). Tágabb értelemben a kor divatos költészete alapján képversnek tartjuk a név és az évszámrejtés különböző fajtáit. Divattá vált a XVII-XVIII. században, hogy a költők és az írók kronosztikhonokkal „elrejtették” a mű keletkezésének az évszámát. 132
