Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Maczák Ibolya: Szent László-prédikációk más szentek ünnepeire
MACZAK IBOLYA SZENT LÁSZLÓ-PRÉDIKÁCIÓK MÁS SZENTEK ÜNNEPEIRE teste szakadásának jutalmát Meny-országban vegye.” (Pázmány 1905,680.) A beszéd szövege tehát korántsem a szent életéhez kapcsolódik elsősorban, hanem jóval általánosabb annál — tárgya szerint is a „keresztény vitézek kötelességéről” szól — és nem Mártonról. A prepozíció pedig kétfelé tagolja a beszédet, Illyés Andrásnak tehát nem volt nehéz dolga a prédikáció átalakításának tekintetében, hiszen a nagy jezsuita előd felosztását is követte, amikor szó szerint átvett szövegét ugyanúgy szerkesztette mint Pázmány. így az ő első prédikációja megegyezik Pázmány prédikációjának első részével. A Szent Márton-beszéd második részét pedig maga Pázmány is két újabb részre bontotta — voltaképpen ezt tette Illyés is, amikor két prédikációra osztotta e részeket. Jobban megfigyelve a szövegeket a második és harmadik Illyés-beszéd szoros összefüggésére utal az azonos szentírási — Jób könyvéből való — locus is: „Vitézkedés az ember élete a földön”, (Illyés 1692. 60.) míg az elsőé a páli „Munkálkodgyál, mint a’ Kristus Jésusnak jó vitéze” volt. (Illyés 1692,67.) Illyés András a felosztással jelentős mértékben egyszerűsítette is a forrásművet. A hallgatóságnak ugyanis az újonnan kialakított beszédek esetében nem kellett feltétlenül többlépcsős, többszintű ok-okozati összefüggéseket észben tartani a prédikáció hallgatása során, bőven elég volt egy beszédben egy tanulságot memorizálnia. A Pázmány-szöveghez hasonlóan Illyés Andrásnál is szervesen elkülönülnek a Szent László életéről szóló részek az egyes prédikációkon belül. Érdekes azonban, hogy Illyés láthatóan jobban igyekezett Lászlóhoz kapcsolni a beszédet Pázmánynál — valószínűleg kompilátorként neki is feltűnt Pázmány szűkén mért hagiográfiai ismertetője — amennyiben az egyes szövegekben több ízben utalt a szentre, jobban aktualizálva ezáltal a beszédet. így például az istenes hadviselés előkészületeinek felsorolását és bemutatását így konkretizálta: „mind ezeket elkövette Sz. László király is.” (Illyés 1692, 75.) Illyés szövegalkotását mindenképpen segíthették a korabeli oktatási intézményekben általánosan elsajátított retorikai ismeretek, melyek hatására a forrászszöveg alkotója egy jól körülírható rendszer szerint építette fel a beszéd egészét, minek következtében a prédikációt akár részenként is adaptálhatta a kompilátor — aki szintén rendelkezhetett a szükséges ismeretekkel. A munkát minden bizonnyal könnyítette a korabeli kiadványok tipográfiai elrendezése is: a jól elkülönült és különféle betűtípusokkal is kiemelt részek könnyen átláthatóvá tették a kötet oldalainak tartalmát és a szöveg egészét. Illyés kompilátori tevékenységét a forrásmű szerzőjének szándéka is segítette. Ezt igazolja a híres Pázmány-idézet is, amely a kompiláció hasznosságára mutat rá: „A prédikátorok eleibe pedig minden gonosz vétkekrül, minden rendek és állapotok kötelességeirül annyi tanításokat és intéseket adtam, hogy ha amit egy helyen mondottam, azt okosan más vasárnap előhozzák, sok új prédikációkat csinálhatnak.” (Pázmány 1903, XXII.) A Pázmány- és az Illyés-beszéd között fontos kapcsokat jelentenek a az ünnepelt szentek életének hasonlóságai is — lévén szó mindkét esetben katonaszentről.4 Nyilvánvalóan nehezebb lett volna például Mária Magdolna napján beszélni a hadakozásról. Ennek ellenére előfordult, hogy teljesesen más életutat bejárt szentek cselekedeteinek tanulságait azonos szövegű prédikáció keretein belül magyarázták a híveknek. 125
