Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
R. Várkonyi Ágnes: A "Királyi cédrus" Zrínyi Miklós beszéde Szent Lászlóról
R. VÁRKONYI ÁGNES A „KIRÁLYI CÉDRUS" ZRÍNYI MIKLÓS BESZÉDE SZENT LÁSZLÓRÓL szédben annak idején összezsúfolt nevekkel. 1663-ban a történeti események, neves hadvezérek közül hiányzik László király. A téli hadjáratról írt jelentésében, leveleiben nyoma sincs, hogy emlékezne Zrínyi a járhatatlan hótömeget legyőzőre, akinek tizenévesen „a mi égi Hannibálunk” nevet adta. (Zrínyi 1656-1985, 191; Négyesy 1920-1985, 82.) A feltűnő hiány okát csak mélyrehatóbb vizsgálat tárhatja fel. Csak néhány hipotézist említhetünk. Várad esetében lehetséges, hogy Szent László neve, az általa építtetett bástyák pusztulása, szobrának megsemmisítése a különlegesen érzékeny Zrínyi számára olyan fájdalmas emlék, hogy mélyen magába temette. Elképzelhető, hogy nem akarta szítani a vallási ellentéteket. Várad a XVI. század második felében a Szent László-hagyomány botrányköve lett: 1565-ben a vallásharcok indulati hullámverése közben, János Zsigmond fejedelem hallgatólagos jóváhagyásával egy felizgatott református csoport feltörte László király sírját és szétszórta csontjait. Vad összecsapások színtere lett a város, és csupán a jezsuiták távozása hozott viszonylagos nyugalmat. (Kerny 2006b, 477; Szilágyi 1999, 9-19.) A XVII. század 30-as éveiben viszont a reformátusok és I. Rákóczi György megbecsüléssel szólnak a Szent Királyról. A fejedelem 1638. évi váradi építkezései alkalmával úgy vélték, hogy Szent László sírja került elő, s Debreceni Tamás sárospataki prefektus beszámolt egy beszélgetéséről Bornemissza Jánossal és annak a szatmári vicekapitánnyal váltott leveléről. Bornemissza azt kérdezte a prefektustól, hogy „Zent László kirali koporsóját” nem bontotta e fel a fejedelm, mert Kallay vicekapitány azt írta neki, hogy a fejedelem megparancsolta: „senki hozza ne is niuljon seot az Sirbenis ha mi fogiatkozas vagion mingiarast meg eppiciek ereosiciek, s eletek veztese alat járás ne lehessen, had Niugodgiek az Zent Kiralnak teste, eo megh irta eo felsegenek, es felette nagy diciretet teottek az eo felsege Tanaciaban Nagyságodon.”16 Ha ennyire közbeszéd tárgya Szent László sírjának sorsa, természetes, hogy a Várad elvesztését traumatikus élményként megélő társadalomban keresik az okokat, és a vádlottak padján első helye a kálvinistáknak lesz. (Bizozeri 1686, 68. Idézi: Nagy Levente 2003, 77. 223. jegyzet). Ha Zrínyi Szent Lászlót idézi, táplálja a tehetetlen és elkeseredett gyűlölködést, miközben minden erejével a vallási ellentétek megcsendesítésére törekedett. Bécsben az Erdélyi-török háború (1658-1662), majd a nemzetközi török háború (1663-1664) ideje alatt is megtartották a Szent László-ünnepeket. Elemzésük meghaladná tanulmányunk terjedelmi arányait. Annyit mégis érdemes megemlíteni, hogy a frankfurti császárválasztás évében, 1658-ban Héderváry Lorenz Imre „Atlas Hungariae”-nak nevezte Szent László királyt. A következő esztendőben, amikor a török háború lángjában égő Erdély megsegítése érdekében tartottak országgyűlést, gróf Csáky Péter Rex Pacificus címmel mondta el Bécsben adorációját. Az 1662. évi pozsonyi országgyűlés ideje alatt gróf Zichy Pál beszélt, és Deo et Populo charus tétellel jellemezte a Lovagkirályt. Mialatt Zrínyi 1663-ban Wesselényi nádorral és másokkal összefogva a támadó háború diplomáciai és katonai előkészítésén munkálkodott, bizonyos Pahy László A Deo Datus gondolatára építette fel orációját. 1664. június 27-én Ordódy Ferenc „Pazmanita” mondta az ünnepi beszédet Naturae et Gratiae Prodigium textussal. Zrínyi ezalatt élet-halál harcot vívott, fel kellett adnia Kanizsa ostromát, és már csak néhány napja volt hátra. Zrínyiújvárt felrobbantották, reménysége romba dőlt. 113
