Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Sümeghy Dezső–Dominkovits Péter: Sopron vármegye követei a rendi országgyűléseken (1580–1847)

ARRABONA 2007. 45 / 2. lett egyszerre megoldania. A napi ügymenet mellett a széthullott levéltár szakszerű rendezése több fázisban volt csak megoldható, míg a levéltári adminisztrációt relatív gyorsasággal kellett megteremteni. Sümeghy országosan is példát mutatva, a vármegyei közigazgatáson alapuló, rendszert alkotó módon, szakszerűen rendezte a vármegye levéltárát. Magas szintű történészi, filológiai tudását, óriási anyagismeretét bizonyítva 1928-ban a törvényhatósági bizottság támogatásával megjelentette a rendezés során előkerült, 1236-1526 közötti vármegyei okleveleket. (Sümeghy 1928) Sajnálatos, hogy e sorozat első köteteként indult forráskiadvány folytatására nem került sor. Az alispáni jelentések szerint 1929-re immáron a teljes iratanyagot közép- és darabszintű rendezésre előkészítette, melyek üteme a napi adminisztrációs feladatok miatt 1932-től csökkent.

5 Bár 1937-től egyre nagyobb súlyt fektetett arra, hogy „...a levéltári anyag teljes »leltárát«..." összeállítsa, szándéka félbemaradt;

6 az 1938-tól megnövekedett ügyfélszolgálati munkák miatt csökkent, illetve 1939-től (a zsidó törvényekkel kapcsolatos leszármazási igazolások miatt) ez a tevékenység leállt. (Dominkovits 2004,137-139.) Sümeghy a levéltár rendezésénél alapvetően abból indult ki, hogy az intézmény a közigazgatás szerves részeként annak hasznos támogatója legyen. Ez a közigazgatás-centrikus archivisztika levéltár-történeti munkáját, Sopron vármegye levéltára monográfiái igényű feldolgozását is áthatotta. (Sümeghy 1956) Már a mintaszerű rendezése jelezte: a főlevéltárnok archivisztikai munkássága messze kiemelkedett kora törvényhatósági levéltárnokainak átlagából. A törvényhatósági bizottsággal összefogva 1928-tól nagy szerepet játszott abban, hogy megindult a községi iratanyagokvédelme, a történeti értékű iratok vármegyei levéltárba szállítása és megőrzése (örökletétek létrehozása). 1935-ben — Sopron vármegye törvényhatósága révén, szakmai törekvést indukálva — a nemzet történeti múltjának jelentős értékeit őrző törvényhatósági levéltárak helyzetének országos rendezését, egységes állami felügyeletét javasolta.

7 Ugyanakkor a közigazgatási feladatok ellátása mellett Sümeghy a levéltárat egy történeti értékű iratanyagokat, információkat gyűjtő, azokat szétsugárzó „kultúrintézményként" tekintette, és kora színvonalán már az alapvető levéltári rendezések időszakától folyamatosan egy ilyet teremtett. (Dominkovits 2004, 139-141.) A múzeumigazgató Csatkai Endre így méltatta ezt: „A levéltár helységeit szinte múzeum szerűen rendezte el, színes üvegtáblákon érkezett a fény a nemes fából készült bútorokra, tárlókban látható volt a legértékesebb oklevelek és egyéb történelmi emlékek gazdag sorozata." (Csatkai 1957,144.) Miként az alispáni jelentések levéltári rovataiból kitűnik, a később Somogy vármegye levéltára számára is mintát adó varmegyi archívum egyaránt szolgálta az oktatást (pl. iskolai csoportok), a történeti információk szétsugárzását, és az intézményi, törvényhatósági reprezentációt (vezető helyi és országos politikusok látogatása). (Dominkovits 2004,140-141.) Sümeghy országos szakmai ismertségét sokban növelte a Magyar Történelmi Társulat 1932. február 13-14-i soproni vándorgyűlése; amelynek első napi hivatalos programja a vármegyei levéltár megtekintését is tartalmazta. Az országos elismertséget jelzi szakmai-egyesületi tevékenysége is. 1935-ben a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete Levéltári Szakosztályának vidéki intézőbizottsági tagjai közé került.

8 Az Egyesület 1936. október 2-4-i első kongresszusán a levéltári adminisztráció témakör felkért hozzászólója volt, majd pár évvel később a II. or8