Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Sümeghy Dezső–Dominkovits Péter: Sopron vármegye követei a rendi országgyűléseken (1580–1847)

SÜMEGHY DEZSŐ - DOMINKOVITS PÉTER SOPRON VARMEGYE KÖVETEI... szagos kongresszuson a vármegyei levéltár rendezéséről adott elő.

9 (Dominkovits 2004, 144-145.; Kisasszondy 2007, 32.) Sopron vármegye újrarendezett levéltára a második világháború helyi eseményei nyomán ismét romhalmazzá vált; a több évtizedes munkáját romjaiban látó idős és beteg Sümeghy 1948-ban nyugdíjazását kérte. Az állami levéltári szervezet létrehozásának, Takáts Endre igazgatóságának az idején, 1950-1953 között, Sümeghy központi és helyi felkérésre több megszakítással rendezte, és állította vissza a levéltár régi rendjét. (T[akács] 1957, 323.; Turbuly2007, 59.) 1954-ben a Soproni Egyetem Bányászattörténeti Tanszéke tanársegédi állására hívta meg. E megbízatása révén fáradhatatlanul gyűjtötte és fordította elsősorban a brennbergi bányászat korai szakaszára vonatkozó latin- és német nyelvű forrásokat. E munka folytatása közben, 1957. április 11-én, több hónapos súlyos betegség után halt meg. (Csatkai 1957, 145.; T[akáts] 1957, 323-324.) ickic Máig sem pontosan ismert, hogy mikor, milyen tartalmú felkérésre, és meddig végezte Sümeghy Dezső azt az 1938 előtt mindenképpen lezárt adatgyűjtést,

10 amelynek irathagyatékában „Követek" feliratú, az „Adatok a Parlamenti Múzeum részére" „alcímű" palliuma található.

11 Itt egyrészt a kutatás aktuális szintjének megfelelő archontológiai jegyzék, másrészt a konkrét „cédulák", helyesebben az adatgyűjtési ívek kerületek elhelyezésre. A rendi országgyűlések időszakára két, egymással összefüggő kézirat található. Az egyik egy három oldalas, letisztázott archontológia, a másik pedig az archontológia alapját képező adatgyűjtés kézirati ívei: „Sopron vármegye követei a rendi országgyűléseken I—VIII.". Az alábbi szövegközlésben a két Sümeghy-féle kéziratot egyesítettem, azaz: a rövid archontológiai jegyzékbe beépítettem a királyi meghívók felolvasására, követválasztásra vonatkozó eredeti gyűjtések szöveghelyeit, de azokat minden esetben az autentikus forrásokkal kontrolláltam. E munka során a XVI-XVII. századra nem a másolati könyveket, hanem az eredeti tisztázati és másolati protokollumokat használtam. Ugyanakkor az 1579-1608 közötti időszakra a modern regeszta kiadásokat vettem alapul. (Tóth 1993; Turbuly 2002) Itt kell megjegyeznem, hogy Sümeghy gyűjtése egy helyen jelenleg „forrásértékű". Ugyanis az 1802. évből eredeti, tisztázati jegyzőkönyv nem maradt fenn a tisztázati sorozatban, a vármegyénél maradó másolat pedig vagy elpusztult, vagy lappang.

12 Sümeghy az adatgyűjtést tartalmazó kéziratban kronológiai rendben, a forrásokban található szövegrészeket hol teljes terjedelmében, hol kivonatosan kijegyzetelve, az ott található utalásokat ( )-ben feloldva — döntően az alispán és a jegyző személyének beazonosítására kell itt gondolni — a rövidített levéltári jelzet megadásával hozza a diétái követnévsort. A főlevéltáros forrásbázisát a vármegyei jegyzőkönyvek alkották, de a XVI-XVII. századra jelenleg ismeretlen ok miatt nem az eredeti tisztázati és fogalmazványi köteteket—talán ezek a rendezés során még lappanghattak (?) —, hanem a XVIII. századi másolati köteteket használta.

13 Sümeghy az adatgyűjtésben a XVIII-XrX. század során esetenként közölte, hogy kinek az elnökletével folyt le a közgyűlés (pl. 1741), olykor röviden utalt a vármegyei sérelmekre, a követutasításokra és megbízólevelek kiadására, az 1751. évi országgyűléstől kijegyzetelte a kö9