Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

H. NÉMETH ISTVÁN VÁROSI TISZTÚJÍTÁSOK A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON... vatalnokot felszólította a polgármestert, hogy jobban viseljen gondot a város dolgaira.

92 A városok alapvető igazgatási szokásainak megváltoztatása is ebben a korszakban kezd felszínre törni. Láthattuk, hogy a biztosok által erőltetett egységesítés és a választások nyugodt lebonyolítása legtöbbször egybeeső megoldásokat szült. A biztosok számára azokban a városokban, ahol már megfelelő képességű, igazgatási gyakorlattal rendelkező városi jelöltekkel lehetett számolni, az is jó megoldásnak tűnt, ha ezeket a személyeket hosszabb időre választatták meg. Besztercebányán erre 1696-ban került sor, amikor Borsiczky János a város általa is támogatott nemzetiségeken és felekezeteken alapuló választási rendjét túl bonyolultnak találta, és emiatt inkább két évre választatta meg a legfontosabb tisztviselőket.

93 Ez a tendencia a XVIII. században tovább folytatódott, és ekkor már általánosan két évre választottak, majd ez nőtt négy éves periódusokra. Ez a jelenség szintén a városi igazgatás szakszerűsödését támogatta, hiszen a tisztségviselőknek ebben az esetben már nagyon nehezen lehetett eredeti foglalkozásukat űzve egy mind nagyobb lélekszámú, így mind nagyobb feladatokkal járó várost megfelelő módon igazgatni. (Gárdonyi 1939; Nagy 1957; Kállay 1996; Kállay 1971; Kállay 1989; Bak 1980) A városok „államosításának" egyik legfontosabb állomása kétségtelenül a városok igazgatásának, belügyeinek állami irányítása volt. E folyamatba illeszkedik bele a biztosok azon feladata, hogy a városokról a lehető legtöbb információt szerezzék meg, valamint hogy az állam a városi önkormányzatok felett álló, önálló hatalomként jelentkezzen, amihez közvetlenül lehet fordulni saját városvezetői ellenében. A XVII. század végén figyelhetünk fel arra, hogy a biztosok a tisztújítás megkezdése előtt, vagy azt követően, nyilvánosan kihirdették, hogy a városoklakók beadványokat és kérvényeket nyújthatnak be nekik.

94 A beadványok általában a városi vezetők rossz elszámolásairól és visszaéléseiről számoltak be, főként az olyan tisztségekben — mint az ispotálytiszt —, amelyek a város birtokaival közvetlen kapcsolatban voltak. A város birtokain gazdálkodó, általában nem választott, hanem kijelölt tisztviselők már korábban is sokszor szerepeltek a község vagy a választott község által beadott panaszokban. Ebben az esetben azonban már közvetlenül olyan hatalomhoz kerültek ezek a panaszok, amely azonnal intézkedhetett, vizsgálatot indíthatott a kifogásolt városvezetők ellen, vagy ha a panaszok a választást megelőzően érkeztek be hozzá, akár döntően módon befolyásolhatták a tisztújítás kimenetelét. A biztosok e ténykedése valóban eredménnyel is járt, és a XVIII. század első évtizedétől kezdve egyre-másra került sor különböző városok kamarai felülvizsgálatára és a vezetők ellenőrzésére, esetleges elítélésükre. Ezzel a kamara a városok belpolitikájába, igazgatásába és pénzügyeibe közvetlenül kezdett beleszólni és irányítani, így a városok teljes igazgatási önállósága megszűnt. 75