Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

H. NÉMETH ISTVÁN VÁROSI TISZTÚJÍTÁSOK A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON... sebben kívánta a központi szervek alá vonni. A városok jövedelmeinek átláthatóságát és egyben politikai támogatását igyekeztek elérni a királyi biztosoknak kiadott utasítás azon pontjaival, melyek a városi önkormányzat belső összetételén kívántak változtatni. Elsősorban a vallási összetétel már itt megjelenő szabályozására gondolunk. Ennek érdekében a bécsi udvar a kamara segítségével olyan jogi „eszmerendszert" épített ki a XVI. század utolsó évtizedeitől kezdve, amely alapján a szabad királyi városokat tulajdonképpen a királyi birtokok közé sorolhatták volna. Az osztrák gyakorlatban jól ismert Kammergut fogalma pedig a bécsi hatóságok számára egyértelműen azt jelentette — hiszen ez alapján ellenőrizték az osztrák városokat is —, hogy a városok felett az uralkodó szabadon, a város közössége, valamint a rendek beleszólása nélkül rendelkezhet. (Scheutz 2006a.; Scheutz 2006b.) Az osztrák városokban épp úgy, mint a magyarországiakban a biztosoknak az „egy állam - egy vallás" alapelvét alkalmazva olyan tisztviselőket kellett hatalomra juttatniuk, akik katolikusok, valamint tisztességes, jó képzettségű emberek.

59 Emellett — ahogy az osztrák városokban — az állam szempontjából hasonló, ha nem fontosabb adófizetési képesség megerősítését is elő kellett segíteniük, hiszen ekkor a városok már jelentős adóhátralékokat halmoztak fel.

60 A XVII. század közepén írt, Brück an der Leitha városába kiküldött biztos (Wahlkommissar) utasítása szerint elsődleges feladata általában a választás lefolytatása volt, de az összes városi tisztséget is felügyelnie kellett. Az éves tisztújítás alkalmával, még a választást megelőzően ellenőriznie kellett a városi tisztviselők számadásait, valamint a város általános állapotát is meg kellett ismernie az alábbi területeken: vallási viszonyok, az egyházak és a templom állapota, a városi ispotály és annak birtokainak állapota, a városi polgárság általában, hány személy foglal helyet a belső és a külső tanácsban, milyen egyéb hivatalok vannak, hány templom és lelkészség van a városban, és azoknak milyen birtokaik vannak, milyen a lelkigondozás állapota és milyen panaszok, sérelmek vannak a plébánossal szemben, milyen állapotban vannak a házak, milyen állapotban vannak a város falai és erődítései, az adózás hogyan történik, az adószedés állapota milyen, az árvák vagyonát hogyan kezelik, illetve egyéb speciális, évente változó kérdések. (Troli 1965, 62-68.) A Magyar Kancellária által a Magyar Kamarának kiadott parancslevelek 1672, de még inkább 1690 után szinte szó szerint azonos utasítással küldték ki a kamarai biztosokat minden évben a magyarországi szabad királyi városok tisztújításaira.

61 A várospolitika fordulópontjának tekinthető korszak már kezdetektől olyan változtatásokat eredményezett, amelyek alapvetően — részben adófizetési moráljuk javítása miatt — a városok korszerűbb, „közigazgatásszerűbb" szakszerűséget sugalló irányítását kívánta megvalósítani. A célok elérése azonban nem történt meg egyik évről a másikra. Azt már most megállapíthattuk, hogy a tisztviselők kiválasztásában a „katolikus" mellett a „szakképzett" (qualificatus) jelzők is megvalósulni látszanak, hiszen a soproni városvezető új elit tagjainak jelentős része egyetemet járt, jogi és igazgatási ismeretekkel rendelkező személy volt.

62 A kamarai utasításokban foglaltak elérése nem volt egyszerű. A városok mindegyike erőteljesen tiltakozott a biztosok megjelenése ellen, akik sokszor csak erőszakos eszközök bevetésével tudták elérni, hogy a város vezetése elismerje őket az uralkodó jogos képviselőjének, és intézkedéseiket — amennyire lehetett — végrehajtsák.

63 A jelenleg tárgyalt téma is arra kényszerít, hogy csupán a biztosok azon te69