Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

ARRABONA 2007. 45 / 2. vékenységével foglalkozzunk, amely a városi tisztújítások folyamatával kapcsolatos. A biztos által kijelölt személyek megválasztása és a várossal történt hadakozások története ugyanis túlnyúlik e tanulmány témakörén. Azonban a különböző kamarai biztosok tevékenysége sem nélkülözte az azonos elemeket. A bevezetett intézkedések egy része ugyanis a választás jobb irányíthatóságát és befolyásolhatóságát szolgálta, míg a ceremónia megváltoztatása végett hozott döntések másik része éppen a szakszerűséget sugallta, egyben bizonyos egységesítési törekvéseket is felfedezhetünk. A kamarai biztosok e tevékenységi körének legjellemzőbb forrása a mellékletben kivonatosan közölt uralkodói parancslevélnek is tekinthető privilégium. A császárvároshoz közeli, ideiglenesnek tekintett érseki székhelyre ebben az időszakban éppen a királyi jogügyigazgatót, Simoncsics-Horváth Jánost küldték ki, hogy ellenőrizze a város tisztújítását. Amikor 1690-ben a Magyar Kamara biztosa első ízben hajtotta végre uralkodója parancsát,

64 és érkezett meg Nagyszombatba, roppant mód meglepődött a város furcsának tűnő választási módszerén. Mint ahogy már fentebb említettük, Nagyszombat ugyanis — egyedül a szabad királyi városok között — egy mozgó ünnephez kötötte tisztújításának időpontját, amely az ellenőrzést nagy mértékben megnehezítette. A kamarai és kancelláriai alkalmazottaknak ugyanis a nagyszombatiak jelentős gondot okoztak azzal, hogy nem egy változatlan időpontot kellett évről-évre a fejükben tartani és utasítani a kamarát a biztosok kiküldésére. Emiatt már az első esztendőben késve bocsátotta ki a kancellária a parancslevelét, amely így meg sem érkezett a városba.

65 A királyi jogügyigazgató jól ismerve a többi város választási gyakorlatát azonnal változásokat sürgetett. Javaslatait I. Lipót jóváhagyta és 1690. július 24-én privilégiumlevél formájában részletesen szabályozta — pozsonyi mintára — a város tisztújítási procedúráját. A nagyszombati gyakorlat szerinti Húsvét hétfő helyett Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét jelölték ki a választás napjává. Az addigi szokásokkal ellentétben nem a városban élő három nemzet közül választottak/urmendereket és kamarásokat, hanem a többi városhoz hasonlóan nemzetiségtől függetlenül kellett voksolni. A választás menetét is oly módon szabályozták, hogy azon mindenki — a korszakra jellemzően külön kiemelve az egyházi személyeket és nemeseket —jelenjen meg, aki választójoggal rendelkezik, és a három jelölt közül elsőként a szószólót, másként a fürmendert válasszák meg. Ezt követően válasszanak meg 73 személyt, akik a 60 fős külső tanácsot, a bírót és a belső tanácsot fogják alkotni. Majd ezt követőenjelöljék ki a bíró, a polgármester, a kapitány és a belső tanácsosok személyét. A választás után vonuljanak a templomba, ahol a szentmisét követően a bíró és a megválasztott testületek tegyék le az esküt. A változtatás legfontosabb része tehát az volt, hogy immáron nem vették figyelembe a nemzetiségi arányokat, és a tisztviselőket nem a teljes polgárság (vagyis a polgárjoggal rendelkezők összessége), hanem a 60 fős külső tanács (választott község) szavazta meg. A választott községet ezentúl a városi polgárság választotta, a tagok személye a többi, hasonlójellegű tisztújítási rendtartással rendelkező városban követett gyakorlattal megegyezően, csak üresedés esetén változott. Az új személyt a polgárság szavazta meg, de a szenátus jóváhagyása is szükséges volt, hogy teljes jogú taggá váljon.

66 Természetesen egy rendelkezés csak annyit ér, amennyit végrehajtanak belőle. Itt sem volt ez másként, mert a pozsonyi minta csak részleteiben teljesült, bár meg kell említeni, hogy a végrehajtott változtatások éppen a fontosabb rendelkezések kö70