Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

H. NÉMETH ISTVÁN VÁROSI TISZTÚJÍTÁSOK A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON... Egyes városokról tudjuk, hogy ekkor került sor arra, hogy a teljes polgárságot megszemélyesítő választott község két tagja felszólította a választást moderáló jegyzőt vagy szószólót, hogy mondja el azokat az okokat, amiért összegyűltek. A moderátor ekkor — hangsúlyozva a választás isteni eredőit — elmondta, hogy a város régi szokásainak megfelelően vezetői megválasztására gyűlt össze, egyszersmind általában felszólította a községet, hogy ezt békességben tegye meg. A moderátor szerepe ekkor kiegészülhetett azzal, hogy a nem születési alapon, hanem választott tisztviselők hatalmát megerősítendő, a fennhatóságról és az alattvalók kötelességeiről tartson beszédet. A beszéd — miután ezt a résztvevők minden évben meghallgatták — egyben kiválóan alkalmas volt arra, hogy a polgári társadalom rendjét fenntartó „kódolt üzenetként" épüljön be a hallgatóság saját, a társadalomról alkotott erkölcsi normái közé. Ezt a beszéd után közösen (akár több nyelven) elmondott fohászkodás mintegy morális megerősítésként pecsételte meg.

23 A választás további részében is a jegyző, illetve a szószóló maradt meg a moderátori szerepkörben. Nem véletlen, hogy a szószólónak részben ezért, részben pedig a választott község, vagy a teljes polgárság és a belső tanács közötti közvetítőként tulajdonítottak nagy fontosságot.

24 A megfelelő létszámú választó összegyűlését követően a következő lépés a hivatalviselők leköszönése volt. A leköszönés rítusához általában hozzátartozott, hogy az adott tisztséggel együtt járó jelképet letették a tanácsterem asztalára, vagy átvitték egy másik helyiségbe. A jelképek használatáról elsősorban a Dunán inneni és dunántúli városok esetében értesülünk, ahol általában kétféle tisztségjelző tárgyat használtak, a kardot és a pálcát. E városok nagy többségben a városvezető bíró kardot, a polgármester pálcát kapott. Kismarton és Szentgyörgy esetében biztos tudomásunk van arról, hogy ezeket a jelképeket használták. Sopron esetében a polgármester és a bíró hatalmát egyaránt a pálca szimbolizálta, ám a város és a városi kassza kulcsa is a jelképrendszer részét képezte. Ehhez hasonlóan Kassa és Lőcse vezetőinek hatalmát is a város kulcsainak viselése jelképezte. A nem oly régen szabad királyi városi ranggal, és így csekély városi hagyományokkal rendelkező Szentgyörgy tanácsának 1648-ban külön statútumot kellett hoznia arról, hogy a bíró és a polgármester a többi városhoz hasonlóan rendelkezzen jelvényekkel — karddal és pálcával —, amelyeket azon nyomban el is készíttetett.

25 A hivatal letételét általában megelőzte a város számadásainak felülvizsgálata, amit a XVII. század folyamán majd mindegyik külső tanács vagy a polgárság összessége beadványaikban sürgettek. Mivel ez sok esetben alapfeltétele volt a tisztújítás lebonyolításának, ezért nem csupán a legfelső tisztségeket hagyományosan ellenőrző testületek kezdeményezték a számadások időben történő beadását, hanem maguk a város vezetői is.

26 A tisztviselők hivatalának letételét követően a két testület, a belső tanács, illetve a külső tanács, valamint — ha az általában 24 tagú külső tanács mellett választott község is volt — a választott község, vagy ha a teljes, polgárjoggal rendelkező község szavazott, akkor a község különvált egymástól. A teljes község (tota communitas), vagy a választott község ekkor egy nagyobb helyiségbe vonult vissza, hogy ott jelölje ki a bíró és/vagy a polgármester tisztére általuk alkalmasnak vélt személyt.

27 A kamarai biztosok jelentéseinek némelyike megemlíti, hogy a városban szerzett információk szerint volt olyan időszak, amikor nem rendezetten történt a választás, hanem még a XVII. század folyamán is közfelkiáltással. Ez sok esetben nagy vere61